Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - V. Masaryk G. Tamás

akkor ezek a tudat alatt működő ellenmondások a tanító lényében lesznek a hazug­ságok sorozatának forrásává. A gyerekek ne csalódjanak tanítójukban, nem szabad képmutatónak, hazug­nak megismerniök. Emberi gyengeségeink palástolásával nem érünk el semmit, a bizalmat rendítjük csak meg. Játék közben ne nézők legyünk, ne álljunk a játszók között, mint valami rendőr, hanem játszótársakként álljunk be a sorba. A közvetlenség követelménye ez. A gyerekek egyéni válságaiban tanácsadóként áll a jó tanító a gyerek mellé, akit fejlődésében gondosan figyelemmel kisért és így észreveszi a serdülés idejében beálló válságot. Ha mással nem is lehetünk a segítségére, legyünk legalább azzal a pártján, hogy érzi, hogy valaki együttérez vele. A tanító munkájának helyes mértékét az adja meg, hogy az iskolások hogy érzik magukat az iskolában. Európában a gyerekek rendesen fellélegzenek, ha meg­szabadulnak az iskolából. Amerikában szívesen gondolnak vissza iskolás korukra és tanítójukra. Nálunk is így kell fordulnia az iskola és a tanító munkája értéke­lésének. Masaryk, aki úgy értékeli a tanító munkáját, mint aki a mindenség építé­sének egyik munkatársa; a jó pedagógus legbiztosabb irányítójának azt a szerete­tet tartja, melyet öntudatosan ápolunk szívünkben az iskola, a gyerekek és népünk iránt. Az iskola, a gyerekek és a nép felszabadításáért folytatott munkánkban ez a szeretet lesz a tanácsadónk. Hát felszabadításra vár az iskola, a gyerek, a népünk? Igen, felszabadítás­ra szorúl. Fel kell szabadítanunk az iskolát a bürokratizmus fojtogató karjaiból. Ma inár a gyerekek is látják, hogy mit jelent a bürokratizmus (pedantokratizmusnak is nevezi Masaryk); fullasztónak érzi a tanítónak rettenetes megkötöttségét és érzi a maga korlátozottságát is. Masaryk nem tartja csodálatosnak, ha a gyerekek a rousseaui elvet követik és elvből ép az ellenkezőjét csinálják annak, amit a tanító­juk akar. Szörnyű rendet akarunk az iskolában, pedig elegendő volna az illedelmes­ség rendje is. Az intellektualizmus túlzásaitól is meg kell szabadítanunk az iskolát. Csak az elmét műveli a mai iskola, — vetik a szemére. Az a baj, hogy az elmét sem mű­veli, hanem csak az emlékezetet. Az ítélőképességünk, a találékonyságunk, a gon­dolkozásunk önkéntességéről egészen megfeledkezünk, a fantázia ápolását meg éppen teljesen elhanyagoljuk. Masaryk konkrét logikájának előszavában olvashatjuk: „Ha az ember lénye­gében valóban eszes volna, akkor természetszerűen lelki vívmányai megtartanák őt és az emberiség nem bolyongana a szenvedélyek és tévedések keresztútján. Az eszünk olyan, mint a szentjánosbogár fényessége: szerény kis fénylés világítja meg a helyecskét, — melegség nélkül —, melyre a bogárka leszállott, ahogy azonban ott ült, fénylése is megszűnik." Eszünknek ez a kétségtelen gyengesége azért nem teszi értéktelenné eszünk munkáját, sőt ellenkezőleg arra kötelez, hogy nagyon kell óvnunk ezt a gyenge kis fényforrást, hogy az élet viharában fénye ki ne aludjon. Nem szabad azonban egész jövőnket az eszünk mindenhatóságába vetett hitünkre alapozni. Szem előtt kell tar­tanunk, hogy keveset tudunk és tudhatunk, több az, amit nem tudunk biztosan, még több az, amiben tévedünk és a legtöbbet nem tudjuk egyáltalán. Amit tudunk, azt helyes módszerrel, helyes logikával kell felhasználnunk. Rendet kell teremte­nünk ismereteink között, mert Komenský szerint minden a rendezettségen múlik. 68

Next

/
Thumbnails
Contents