Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

Tizenöt év a fele annak a kornak, amelyet Pláton megkíván ahhoz, hogy valaki a polgárok közül az állam őrei közé kerülhessen. Köztársaságunk 15 éve annyit jelent a monarchiából a respublika rendjébe került polgárok részére, hogy feleúton vannak. A megtett útra akarunk visszanézni. Első pillantásunk is azt az érzést kelti bennünk, hogy túl is vagyunk az út felén, hogy érési folyamatunk gyorsabb a plátoni tempónál, hiszen köztársaságunk születése percétől részben megtestesítője a plátoni respublikának: filozófus az állam feje. Az ő vezetése alatt a gyámoknak alkalmas ötvenévesek és az állam őreinek szánt harmincnál korosabb polgárok gyorsabban elérhették és elérhetik az átszellemülésnek és az erényességnek azt a fokát, hogy hivatásuknak eleget tehessenek. Második meglátásunk, hogy választ keresünk a kérdésre: mi, tanítók mik vagyunk? Lesz Link-e, vagyunk-e méltók arra, hogy gyámok avagy őrök legyünk? Lettünk-e olyan mesterekké, akik tanulni tudunk, mint Szolon tanult, és tudunk-e tanítani, mint Szókratész tanított? Tudjuk-e irányítani a szomjaslelkű ifjúságot és megszerezni értelmes szeretetét? Megvan-e bennünk a három nélkülözhetetlen állampolgári erény: az okosság, a bátorság és a mértékletesség? Ezekre a kérdésekre és a megtett út élményeire akar rámutatni ez a könyv. Határjelző legyen, mely egyidejűleg a múltba és a jövőbe is mutat.