Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - III. Giordano Bruno

Bizony sok fáradság, kínlódás, gyötrődés várt rá rövidre szabott életében. Valóságos világvándora volt, aki az inkvizíció börtönében pihent meg szokatlanul hosszú ideig: 7 évig. Rendjének nápolyi kolostorából Rómába menekült, majd innen tovább futott és az olasz városokban bolyongott szerzetesi ruhában, bár rendjét régen odahagyta. Svájc, Francia- és Angolország, Hollandia, Németország, Csehország bolyongásainak színhelyei. Szabad előadásai hol nagy becsületet szereztek neki, hol pedig nagy ellenzést váltanak ki, hol királyok ajándékozzák meg fejedelmien, hogy nincsenek gondjai, hol keserű kenyérgondokkal küzd. Mi volt Giordano Bruno tanításának megbotránkoztató tartalma? Kopernikusz mellé állott és merész elszántsággal hirdette, hogy a Föld mozog, sőt még ennél is tovább ment, nem elégedett meg a naprendszer titkainak feltárásával, hanem áttörte a görög kozmosznak kristályszféráit és elsőnek hirdette a világmindenség végtelenségét, az univerzumot teljes határozottsággal. „Egyetlen az ég, végtelen a tér, az univerzum, a mindent átfogó és betöltő éter, melyben minden él és mozog. Benne vannak a számtalan csillagok, napok és bolygók, melyek láthatók és észszerűen fel kell tennünk, hogy még számtalan mások is, melyek láthatatlanok." „Számtalan nap és számtalan föld van, melyek ugyanúgy keringenek napjaik körül, mint a mi naprendszerünk bolygói. Mi csak a napokat látjuk, mert nagy és fényes égitestek. Bolygóik azonban láthatatlanok maradnak, mert kisebbek és nem világítanak." Évszázados hagyományok felforgatója, egy világrend megrendítője, földünket kimozdítja sarkaiból, kibillenti a csillagvilág középpontjából és a világító Napuak bolygójává teszi. Nem az egész mindenség szeme függ rajtunk, hiszen mi is láthatatlanok vagyunk más naprendszerek bolygói részére, mert kicsinyek vagyunk és nincsen saját fényünk. Nincs a világ átlátszó kristálykupolákkal végesre szabva, rajtuk kívül nincs valami csodálatos, titokzatos és természetfölötti hatalom, mely játékszerként mozgatná az egészet, hanem a mozgó testekben magukban rejtőzik az őket mozgató erő. A tudós nem elégedhet meg a földi létet meghatározó korlátolt erők kikutatásával, feladata, hogy megtalálja az egész mindenség jelenségeire a magyarázatot. „Ajándékozz meg a földi törvényeknek minden világra érvényes voltának, univerzalitásának és a kozmikus anyagok egyformaságának tanával! Semmisítsd meg a föld központi helyzetének elméletét! Rontsd le a természetfölötti hatalmakat, melyek a világot állítólag mozgatják és az égboltozatnak burkait! Tárd fel előttünk a kaput, melyen át betekinthetünk a mérhetetlen, egységes csillagvilágba, mutasd meg, hogy a többi világ is a világéterben úszik, mint a mi világunk! Magyarázd meg nekünk, hogy a világok mozgása belső erőkből származik és tanítsd meg, hogy ilyen tanítások világa mellett biztos léptekkel haladjunk a természet kikutatásának és megismerésének útján/' Ebben látta a tudománynak a feladatát. És nem is habozott, hogy egyre jobban belemélyedjen a csillagvilág csodáinak feltárásába. Költői lendülettel zengi: „Magabízóan bonthatom ki a szárnyam, Kristályboltozat nem szegi a röptöm, Ha az éter kék egében szállok És csillagvilágok felé rohanok Magam alatt hagyván a földi sárgolyót És mind az aljas ösztönt, mely rajt' uralkodó." Látnoki elméje belemerül a mérhetetlen térnek szemléletébe, feltárul előtte az anyaöl, melyben minden fogamzik és a végtelenben kalandozva a kozmikus és 39