Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - II. Szokratesz

1. A kor és az ember. Irta Szalatnai Rezső. Kenan-nak minden bizonnyal igaza volt, amikor a történelem csodájának nevezte el a régi görögöket. Az antik világ társadalmi reformerjei voltak ők, művészek és „entellektüelek", ha szabad ezt így kimondani, akik mintha már mindent megszólaltattak és körültapogattak volna, mindent kivéstek volna finom és gazdaghúsú vonalakban, amiről mi is álmodunk. Hesziodosz költeményeiben ők merengtek vissza a gyermek tiszta szemével az aranykorba, az ember őskorába. Nomád csordákban tűntek fel a balkáni hegyek közt s Krisztus születése előtt ezer évvel kezdődik náluk a középkor. Akkor kifejlődik a mezőgazdaságból iparuk és kereskedelmük, a nemesség elpolgáriasodik s a régi mitológiai rendszer meginog. Beer szerint a K. e. VI. században kezdődik a görög újkor. Ekkor már teljes erővel tombol a harc a démosz és a gazdag uzsorások közt, melyből nemsokára az attikai proletáriátus kemény és határozott Uangja hallatszik ki, amikor társadalmi igazságot és gazdasági megélhetést követel a tőkeuralomtól. Görögországban született meg az eposz, de az osztályharc is. A görögök lerázták magukról a perzsák idomtalan és dühös támadását. A hazaszeretet legtisztább ősképei verődnek vissza e háborúkból, de a csaták után újak kezdődtek. Az athéniek és spártaiak harca a görög hegemóniáért. Talán úgy is mondhatnók: az athéni kapitalizmus átlendült imperialista stádiumába. A társadalmi fölbomlás kezdete volt ez. A görög mezőgazdaság megszűnt, a Feketetenger vidékéről hozták az attikai hajók az olcsó szarvasmarhát, halat, fát, lent, kendert, sót, színes kelmét, mindent, ami kellett. A kiskereskedő tönkrement a nagyban dolgozó hajós éis kereskedő Batyákkal szemben. A görög városi élet megrendült. Pedig ekkor élte szellemi élete magasságosságát. Az Erechteion törékenyen finom kóruscsarnoka alatt és Afrodité szobrainak érzéki tiszteletében idejüket váró új erők gyülekeztek Hellaszban. Lépjünk be ebbe a korba, egy nap sodrásába. Az athéni agórán nem hallatszik óraiités, a nappali fényben gyülekeznek a polgárok és hangosan tárgyalják a napi eseményeket. Minden szenzációt túlkiabál a hitetlen és ifjúságrontó kőfaragó-filozófus becsmérlése. Egy tímár meg valami fűzfapoéta kivált hangosak. Akiről azt mondják, hogy istentelen és megmételyezi az ifjúságot, nem védekezhetik már. A börtönben, a sziklabörtönben ül, Öreg ember ő, hetvenesztendős. Ám fiatal is lehetett volna, sőt az ügy lényege szerint így jobban festett volna a dolog: fiatal tanító, forradalmár, bolygató, akivel végezni kell a megtartó béke érdekében. Szókratész bizony nem volt fiatal, de végtére ez nem fontos. Sajnos csúnya is volt, rútarcú s termetére nézve legkevésbbé daliás megjelenésű. Szórakozott embernek ismerték, aki megfeledkezett az időről, étkezésről, furcsán csillogó okos szemével csak embert keresett, akit megállíthatna az uccán és elbeszélgethetne vele. A fővárosban mindenki ismerte. Voltak barátai, kik szerették és ellenségei, akik gyűlölték. Nyilvánvalóan mindkét részről azért, mert egyenes, tiszta és őszinte ember volt, aki egyszerű, de váratlan kérdéseket adott fel nekik. Aki pedig kérdéseket ad fel, ahhoz nem ragaszkodnak a középutasok. Atyja kishírű szobrász volt, anyja meg bábaasszony. Harmadfélezer évvel ezelőtt élt, pontosan 399-ben halt meg Krisztus előtt. Görög volt, de épúgy élhetett volna Pozsonyban « 23