Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - VI. Jánoska Tivadar: A művészeti nevelés szolgálatában

A művészet és művészeti nevelés problémáját felvetni talán sohasem volt annyira aktuális, mint ma, de talán sohasem annyira kilátástalannak látszó kísérlet, mint napjainkban. A művészet a korunkat jellemző, egymásra halmozódó aktualitások tömörülésében alig jut komoly kifejezésre, valahogy kikapcsolódott a napi események hatása alatt az ember általános érdekköréből. A művészetnek pedig vannak önálló problémái, amelyek a jelenben gyökereznek és amelyek megoldásra várnak, a művészeti kritika és nevelés kérdései. A művészeti kritika műalkotások jelszavak szerinti csoportosításának szempontjaival korlátokat emel azok megértése elé, amennyiben a műalkotások tárgyában keresi a korszerűséget és annak tiszta jelentését. A formai kifejezés újszerűsége utáni vágyakozásban sokszor érintette már a divatszerűség tartalmatlan fogalmának határait, a nélkül hogy a mai kor érzésvilágának örök jelentőségéről számot adott volna önmagának vagy másoknak. A művészetet körülölelő miszticizmus ezáltal nagyobb teret nyert, újabb korlátok emelkedtek a hozzá közeledők elé és filozófiai fejtegetések még inkább ködbe burkolták a művészeti értékek felismerésének nem érzékelhető realitásait. Minden becsületes törekvés a művészeti irányok labirintusában vész el és végül is a gazdasági kor megnyilatkozásokba burkolva érdeklődési köréből kikapcsolja a művészetet, amelyhez csak nehéz áldozatok árán juthat el. A felületes kutatás külső formai megnyilatkozásban keresi a művészet iránti közönynek okát, mások viszont szoros kapcsolatot vélnek találni a művészeti megértés és a jelen gazdasági viszonyok között. Ezzel az általános felfogással foglalko- zott a közelmúltban a napisajtó is és hivatalos kultúrtényezők iniciativájára megalakultak a műpártolók, a műbarátok egyesületei, mint konkrét kifejezői gazdasági és kultúrpolitikai adottságainknak. Elmúlt korok gazdasági virágzása kétségtelenül hatással volt a művészet fejlődésére, de ugyanakkor a művészet tartalmilag korigényeket vagy világnézeti igényeket is elégített ki. A művészet olyan propagandaeszköznek bizonyult, amely maradandó illusztratív hatásánál, színbeli és formai kifejező erejénél fogva sokkal többet jelentett az élő szónál, mert eszméket az utókornak hirdetni is hivatva volt és a művészi kifejezés mellett módjában állott korának történelmét dokumentálnia. Ma a művészetnek ilyen értelemben alig van jelentősége. Idők folyamán a nyomdaipar, majd más technikai eljárás a gyors közlés propagandaeszközeinek egész tömege fölött rendelkezik s a kortörekvés és igényeit a művészet kikapcsolásával elégíti ki. A művészet így eminens kultúrtényezővé tisztult, ugyanakkor azonban szembe találkozik minden korok legnagyobb gazdasági mélypontjával. Új, egyedülvaló hivatásának útjait azonban nem tudta sem kellően előkészíteni, sem pedig további fejlődését az aktuális gazdasági kérdésektől függetleníteni. A mai gazdasági mélypont — bármennyire paradoxnak hangozzék is — véleményem szerint nem áll arányban azzal a közönnyel, amellyel a művészet lépten-nyomon találkozik. Igaz, életfelfogásunk megváltozott, az élet értelme a gazdasági vívódásban életküzdeleim207