Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - V. Mikuss Elek: Magyar tanítók sorsa orosz fogságban

német bankon keresztül. Mire hosszú huzavona után — talán másfél évre — meg­kaptuk a segélyt, a pénz annyira elértéktelenedett, hogy sokan nem is tartották érdemesnek átvenni. Vásárlóértéke kb. két kilogramm kenyér ára volt s attól tar­tottunk, hogy a minisztérium aranykoronaértékben fogja levonni fizetésünkből. Ennél több segélyben az egész fogság alatt nem részesültünk. A Kerenskij-féle, majd az októberi bolseviki forradalom győzelme megmen­tett ugyan bennünket az éhhaláltól, de különösen az első hónapok alatt sokat szen­vedtünk az agitátorok által állandóan az „urak", a „burzsujok'' ellen izgatott le­génységtől. Azoktól az emberektől, akiknek önzetlen barátai, segítői voltunk egész fogságunk ideje alatt. Miután másokon — igazi zsarnokaikon — bosszújukat nem tölthették ki, mert nem értek el hozzájuk, egyszerre mi lettünk az „urak", „elnyo­mók", „hajcsárok", „kizsákmányolók" s urambocsá', „burzsujok" is. A tisztitáborok lakóinak is kezdett rosszul állni a szénájuk. A tiszti fizetése­ket beszüntették s az eddig bőven folydogáló vöröskeresztes és egyéb segítőbizott­ságok pénzforrásai is eldugultak és a legénység velük szemben is ellenséges maga­tartást kezdett tanúsítani. Most egyszerre felfedezték, hogy a legénységi táborokban vannak „az intel­ligenciához tartozó emberek, akik esetleg még tisztek lehetnek odahaza!" Egyre­másra jött az üzenet, parancs, kérés: csendesítsük le a legénységet, tartsuk távol a bolseviki eszméktől, tartsuk fenn a fegyelmet, a katonás szellemet stb. Minket tesz­nek otthon felelőssé mindenért, ami a táborban történik!! Mintha bizony a minden eresztékében recsegő-ropogó, bomladozó társadalmi rendnek csúfolt valamit egy üszkös gyufaszállal alá lehetett volna támasztani!! Magunk is állandó céltáblái voltunk a gúnyolódásnak, rosszakaratú rágal­mazásnak, szidalmaknak. Akárhányszor inzultusoknak is ki voltunk téve. A tiszti­kar pedig azzal gyanúsított, hogy mi izgatjuk a legénységet, mintha bizony az előz­mények után szükség lett volna mesterséges izgatásra!! Valóságos megváltás volt ránk nézve, midőn a bolsevikiek a táborokat fel­oszlatták s elrendelték, hogy mindenki munkát vállaljon. Szétoszlott a tanítótársa­ság is s kiki igyekezett elhelyezkedni és a háború végéig meghúzni magát távol tisztektől, távol legénységtől: oroszok között. Volt aki gyárban dolgozott, volt aki a legnehezebb földmunkára kényszerült, volt, aki irodában, hivatalban helyezke­dett el képességei, nyelvtudása szerint. Némelyek ügyes szervezőképességük révén magas, nagyfelelősségű állásokba verekedték fel magukat, kivíva az oroszok tiszteletét, megbecsülését. Egy tanító­társunk pl. hazánk nagyságával vetélkedő kormányzóságnak volt az élelmezési dik­tátora; mások szövetkezeteket vezettek, kórházakat, állami műhelyeket, közigazga­tási hivatalokat igazgattak, iskolákat szerveztek, a forradalom zűrzavarai között is bámulatos eredménnyel. , , : Midőn a világháború végeztével a szabadulás napja ránk is felvirradt, az újonnan épülő állam nehezen nélkülözte ezeket az építő erőket s nemegyszer ígé­rettel, ravaszsággal, vagy erőszakkal igyekeztek minél tovább visszatartani a fog­lyokat munkahelyeiken. Ez volt az oroszok hálája!!!! Midőn e sorok írójának alkalma volt Moszkvában Lunacsarszkij közoktatás­Ügyi népbiztossal eszmecserét folytatni, a komisszárius nem fukarkodott a dicséret­tel: „Nagyrabecsülöm a fogoly magyar tanítókat; sok szépet és elismerésreméltót hallottam felőlük s ha politikai nézeteink nem egyeznek is, sokezer ilyen kultúr­, munkást kívánok a cári uralom által szellemi " sötétségben tartott orosz népnek!" Akinek megadatott közülünk, hogy sok évi hányatás után újra viszontlát­hatta Övéit és hazáját, az új rendben kipróbált kötelességtudásával látott hozzá fel­202

Next

/
Thumbnails
Contents