Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - I. Zaratusztra

hasonlás perce után is adni, még pedig immár tudatosan. Boldog az ember, ki arra teremtetett, hogy mindig csak magát adja, mert hiszen annak gazdagsága föl nem mérhető. Játszik a föld porával és szórja kincseit, szórja aranyait, hogy aki rászorúl, az vehessen magának belőle. Az áldozatos életnek üdve örök, mirajtunk is beteljesedik a földnek végzete, akit nagy kétségeiben átfogott az Isten szelleme és megremegtetett mélységeiben úgy, hogy felsírt a megismerés nagy pillanatában: Meg akarnók magunkat tagadni a sok, sok gyenge embertől, mikor mindennek titka, hogy magunkat Istenben megadjuk? Maga-megadás? Emelt szóval, tisztáit lélekkel kiáltjuk a földanyával együtt: Uram, teremtőm! — Virulni akarok! Igen, virulni, kacagó örömmel adni, gyümölcsöt hozni, hogy a szegények, az ügyefogyottak meggazdagodjanak általunk, hogy részük legyen legalább egy percben, mikor az Isten lehajol hozzájuk. Az imígyen élő embernek elég ez egy életre. Vagy kell még valamivel kecsegtetni, hogy kövesse Zaratusztra tanítását? Abban a korban és a tömeg részére valami kézzel foghatót is kellett ígérnie a prófétának, mert az elvont dolgok sohasem elégítik ki őket. Zaratusztra is mennyországot igért híveinek. Érzékelhetővé és felfoghatóvá akarja tenni a túlvilági boldogságot, mikor a lélek útját a halál után megjövendöli: Halálunk után a negyedik hajnalon jut el lelkünk a lelkek országának hídjára. Itt jó tetteink egy 15 éves hajadonnak képében lépnek elénk. Káprázatos az ifjúsága, karcsú az alakja, telt a keble, fehér a karja és nemes az arca. Bevezet minket a dicsőítő énekek birodalmába. Az istentelennek, a hazugnak élete rusnya útszéli asszonyi állatként jelenik meg és bevezeti a hazugság hónába. Még talán nekünk is kecsegtető ez az igéret, mennyivel vonzóbb lehetett az egyszerű iráni harcosra, a még egyszerűbb földmívelőre, aki mikor kunyhójából illetőleg sátrából kilépett a tisztaságos hajnalnak képében lelke üdvösséges biztosítékát látta. Zaratusztra ím nem marad adósunk, ő, ki a Napnak áldását és Földnek virulását elénk tárta. De, aki új embert kívánt teremteni, annak fel kellett figyelnie a társadalom rendjére is. A próféta a reformátor szellemét is magában hordja. Igen, Zaratusztra földreformer képében is elénk áll. 6. A reformátor. Harsonaként riad a szava, mely eddig lágyan zengett, mikor Istenével szólt. Ránk riad a kiáltása: Óh, a gyenge ember a földön, bizony, hogy nagy-nagy szükségük van reám és én meg akartam tagadni magamat tőlük! Szabadítsátok fel a földet, őrjöngök áldozata most. Sámánok és nemesek szabják szűkre az életet. Ám mi az életünkkel győzni fogunk, Mert a miénk több, mint eszem-iszom vígság, Miénk az igazság megtestesülése, Mely eget, földet betölt. 17