Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - I. Bíró Béla: A magyar tanító az egyesületi életben

Midőn a „Csehszlovákiai Magyar Tanítók Almanachja" igen tisztelt szerkesztőségének felkérésére kezembe veszem a tollat, mindenekelőtt köszönöm az Almanach szerkesztőjének kartársi bizalmát, mellyel csekélységemet kívánja megszólaltatni, mint az ált. magyar tanítóegyesület egyik tanítómegyéjének elnökét és mint a szlovenszkói magyar republikánus tanítók elnökét. E bizalom viszonzásául csekély képességem mellett én az Almanach sikeréhez odaviszem egész kartársi szívemet, hogy elsősorban üdvözöljem mindazokat, akik szereplésükkel nemcsak emelik e tanítói Almanach díszét, fényét, de egyúttal bizonyítják a tanítói tömörülés, Összefogás és külső reprezentálás szükségességét, azon szellemi és kultúrális törekvések mellé, melyeket tanítóegyesületeink s politikai szakosztályaink mindig híven és eredményesen szolgáltak. Ezen tömörülésben rejlő eszméinken épült köztársasági magyar kultúrát s annak ugyancsak magyar tanítóegyesületeit annál nagyobb kötelességünk megtartani és fejleszteni, amennyivel inkább erősödnek ama szellemi irányzatok, melyek az erkölcsi alapon épült tanítóegység megbontására, gyöngítésére, avagy — ha lehetne — teljes megsemmisítésére törekednek. Tanítóegyesületi életünk szomorú jelenségei közé tartozik az a széthúzó lelki és szellemi izgalom, mely mindenáron vezérszereplési vágyainak kielégítésére ösztönzi azon sok egyént, akik legtöbbször nem számolnak azzal, hogy a közszereplés tevékenységének első feltétele az önmegtagadás, mert „aki a közösségnek akar szolgálni, az legelőször önmagát köteles legyőzni". Vájjon miben áll ez az önmegtagadás

1? Az önuralomban, mely az egyesületi élet legfőbb tényezője. Lemondani mindarról, ami szétválaszt és követni csak azt, ami szorosabban összeköt és összetart. Hiszen minden egyesülésnek célja az eszmék és az erők egyesítése és erősítése. Egyesületeink munkakörét is ezen célok határozzák meg, de annak tartalmát a cél szolgálatában álló eszközök, az egyesületi jog gyakorlása s legfőképpen a tanítótársadalmi közérdek kötelességteljesítése alkotják. „Az az ember, aki kizárólag az anyagiakért való küzdelemben emészti fel életerejét, akinek gondolkodása mindig a földön jár, aki nemesebb célokért, magasabb elvekért hevülni nem tud, avagy nem akar; annak a közérdek a tanítói hivatás és az ettől el nem választható tanítói közszellem iránt való érzéke is nagyon gyönge. Igaz, hogy az ember testi szervezeténél fogva ott gyökerezik a földben; erős szálakkal kötik őt oda az anyagi megélhetés gondjai. De az embernek lelke, esze és érzelme is van; ezeknek művelése arra képesíti őt, hogy magasabb célokért, nemesebb elvekért is tudjon lelkesülni. Különösen a magyar tanító ne vonuljon vissza önmagába, magát önzőén elrekesztve embertársaitól, hanem hordja szívén a társadalom javát, hogy tudjon áldozni a közösségért, tudja magát alárendelni, mikor a közjóról van szó. Ez lenne egyesületi életünk egyik célja! 177