Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

Ghymes vára

60 Ghymes vára. A vitézségnek tiszteletreméltó emléke tapad mohos sziklákra épült köveihez. Mikor 1241-ben a muhi pusztán a tatárok hada eget elsötélitöen szórta a magyar seregre nyilait, diadalát a király megölésével akarta betetőzni. A halálrakész vitézek elszántságán azonban megtört a pogányok akarata; IV. Béla király közelében ott állottak a Porgáchok ősei, Ivanka fia András ispán és fivére Tamás, kinek kezében halált osztóan forgott a harci kard Midőn már minden veszve látszott, András ispán saját fürge lovát adta a királynak, ki azon szélvészként száguldott el a veszély helyéről, mig ó maga gyalog vágta a tatár koponyákat. A rémes küzdelemben Tamás elesett, de András megmenekülve még sokáig szolgálhatta hazáját. Az uralkodó önfeláldozó hivének adta Ghymes egyik részét, ahol András 1245-ben felépítette az erős falakkal büszkélkedő várat. Alig száradt meg kövein a vakolat, már próbát kellett tennie ellenálló erejéről; 1271-ben a csehek elfoglalták Nyitrát, de Ghymes alól eredménytelenül kellelt távozniuk. Majd Csák Máté furakodott bele, de 1312-ben fordult a kocka, ekkor királyi hadak kiverték a nem kedves lakókat s királyi zászló lengett annak tornyain 1386 ig. Ezen év február 7.-én Mária királyné hive Forgách Balázs pohárnokmester a hevesvérű II. Károly királlyal összeütközésbe jutva, azt halálosan megsebesítette. Forgách a királyné kegyéből visszanyeri ősei várát, hova a nyitrai káptalan 1386. julius 1-én beiktatja. Maga Balázs nem sokáig örülhetett az adománynak, mert királynéja védelmében ellenfelei megölték, fejét pedig szamaras taligán hordozták végig Nápoly utcáin. A török világban már inkább csak magtár, mint -valódi erősség. A jóval erósebb Nyitra 1663 ban kardcsapás nélkül jut a pogány kezébe, Ghymes a hir szerint hasonló sorsra jut, de bizonyos, hogy 1671-ben a muzulmán harcosok megrohanják és