Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A település

14 Baj az, ha valaki 1934 ben ilyen közleményt ir, de még nagyobb, hogy azt ki is nyomják. Mályusz Elemér kiemeli, hogy : „Helytörténeti irodalmunk értéktelenségének az a következménye, hogy a mult tanulmányozásához és megértéséhez nem ébreszti fel a kedvet, a netán meglevőt pedig nem fokozza, sót elsorvasztja ezáltal pedig megakadályozza, hogy a magyar középosztály műveltsége elnyerje azt a történeti árnyalatát, amely más nyugati népeket visszatartott fantasztikus álomképek kergetésétöl." Kérjük tehát fiatal nemzedékünket, melynek kezében fekszik a jövő záloga, hogy régi dobot verő megszólalásokra nem hederilve, legyen kedvük és idejük szülőföldjük kérdéseivel foglalkozni, mert ezen az uton nyerheti el középosztályunk a szükséges történeti árnyalatot. Amint mondtuk egyik alap legyen a dűlőnévkutatás. Miképen kell azt végezni ? A községben előforduló nevek ábécé sorrendben jegyzendők fel. Melléjük irandó a forrás. Okmány, térkép, népnyelve. A hely leirása ; rét, szántó, erdő stb. A község térképe csatolandó s abba a nevek jegyzékének sorszáma az illető helyre bevezetendő, hogy láthassuk a fekvést. Akadtak-e valahol régi leletek, milyenek ? Árkok sáncok ? Füződik-e ahhoz valami monda stb. A név keletkezése magyarázandó, amennyiben az szükséges és lehetséges. A magyarázatra nem találunk rögtön alapot, ilyenkor inkább várjunk, mint tévedésbe essünk, Példaképen hozom fel, hogy Nagyszelezsényben 1701-ben találkoztam a máig élö Czanibalka dűlővel; értelmére aligha jöttem volna rá, ha az esztergomi érsekség levéltárában rá nem bukkanok 1557 ben Czanibal János idevaló birtokosra. Nevek a dűlőkben évszázadokig élnek. Érdekes tűzhelyek, bútorok, kiásott feliratos kövek, különösen pedig okmányok fényképezéssel mentendők meg az enyészettől és bocsájtandók szakértők rendelkezésére. Kis méretű lemez is megfelel, mert könnyen nagyithaló.