Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)
A honalapítás 5
7 keztek Eleiközbe, ahol — mig őseink hadserege távoljárt — besenyő és bolgár ellenség lekaszabolta az otthonmaradt nőket és gyermekeket Ez a szerencsétlenség volt oka annale, hogy vándorútra kelve átléptek a Kárpátokon és vérrel áztatott új hazát alapítottak maguknak a Duna - Tisza közén és fölött. Szakszerű embertani vizsgálat a feltárt honfoglaláskori sírokból valóban azt állapította meg, hogy a bevonuló magyarok nagyon kevés asszonyt es gyerekel hozlak magukkal. A harcosok melleit fekvő női csontvázak más faji jellegűek, bizonyítékául annak, hogy — amint egyebütt — úgy a 896. után Nyílra és Vágvölgyén száguldó, majd végleg megtelepülő őseink az ilt élő lakosságból szereztek feleséget maguknak. Nyelvbéli különbség dacára tehát vérünk régen összeforrt; testvérek leltünk és vagyunk. Ma ki tudná eldönteni, hogy ereinkben mennyi folyik az egyik s mennyi a másik vérből ? Senki ! Gardézi perzsa iró szerint az ősmagyarok tűzimádók, jó külsejű tekintélyes emberek. Ruházatuk brokát, fegyvereik ezüstösek és gyöngyökkel ékesek. A merseburgi csatát leiró Luilprand kiemeli lovaik fényes szerszámait. Ilyen tarka volt tehál a Nyitra kapujánál a tormosi mezőn lováról leszálló etelközi társaság. Itt állottak őseink cifra keleti ruhákban, hátuk mögött véres szerencsétlenség terhével, de még haza nélkül, nagy részük feleség és család nélkül, valamennyien keresztény hit nélkül ! Hitelesnek vehetjük Béla király Névtelen jegyzőjének Nyilra elfoglalásáról szóló előadását legalább annyiban, hogy az nem történt kardcsapás nélkül. Diadaluk ulán megszállollák a vidékei egyszersmindenkorra Jellegzetes gyepükapu a Zsére és Béd között lévő szoros ; erre kanyarodott át a határ a Nyitra völgyébe Túlsó részén Béd, Szalakusz, Menyhe, az innensőn Kolon - Zsére— Ghymes az őrzők szállásai. A ghymeskosztolányi szorost Lédec magyarjai őrizték, a velsic - mankócit pedig szelezsényiek ; annak idején Zelezen. Ezt a falut magyar szállásnak tartjuk Botka Tivadar nyomán, ki a horvátországi egykori Valkó megyében
