A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

végig magyar község volt. Az 1930-as népszámlálás alatt jelentős számú lakos vallotta magát szlováknak úgy, hogy a magyarság csak 75°/o-ot ért el, de a legutóbbi népszámláláskor a magát magyarnak valló lakosság 90°/o-ot tett ki. Z sit v agyar mat ot a Lexicon még magyarnak említi, Korabinsky 1800 körül szlováknak, Fényes 1830 körül szlovák-magyarnak, s 20 évvel később Czoernig magyar-szlováknak. Az 1890-es népszámlálás óta állandóan fogy a magyarság és 1930-ban már csak 25%-os az arányszám. 1938-ban ez a mélypontot jelentő szám 45°/o-ra emelkedett fel. Nagycétény 1773-tól végig magyar község, úgyszintén Kis- és Nagykér. Kiskértől a magyar nyelvhatár észak-keletre fordul, s 12 községet magába foglalva, az előbbi keletrőlnyugatra haladó félkörrel párhuzamosan keleti irányba haiad. E két ellenkező irányú, de majdnem párhuzamos félkör a következő községeket foglalja magában: Bcrencs, Nagyfalu, Kiscétény, Csehi, Kálaz, Bábindái, Nagyhind, Aha, Verebély a felső félkör vonalán, a két vonal között pedig: Dicske, Nemespann és Mellek. Az utóbbi az 1938-as adatok szerint is szlovák. Az 1930-as népszámláláskor a legkevesebb magyarságot Nagyhind 33%-kal és Kiscétény 19%-kal mutat fel. Az 1938-as statisztikai adatok szerint e községekben — melyek a felszabadult területek határain belül estek — Aha 100, K aláz 90, Nagyhind 98, Tild 80, Dicske 43 százalékos (1930-ban csak 25% volt) arányszámot tett ki a magyarság száma. A Zobor-hegység körül széjjelszórtan terül el 15 magyar község: Alsóbódog, Geszte, Gerencsér, Alsócsitár, Menyhe, Szalakusz, Ghimes, Zsére, Lédec, Kolon, Egerszeg, Lajosfalu, Vicsápapáti, Pográny és Béd. E községek köziil csak Egerszeget és Vicsápapátit jelöli szlováknak a Lexicon, a többi kivétel nélkül magyar eredetű. A községek magyar lakossága azonban az idők folyamán némiképpen elszlovákosodott s így 1930-ban a következő volt a százalékos arányszám: Béd 92, Geszte 87, Menyhe 82, Egerszeg 81, Gerencsér 61, Vicsápapáti 61, Pográny 71, Lajosfalva 55, Szalakusz 3, Alsócsitár 90 és Ghimes 88 százalék. E községek kívülestek a bécsi döntéssel meghatározott új magyar határon. A Szlovákiában maradt magyarság közül ezek a községek alkotják a legnagyobb magyar nyelvterületet. A föntebb említett öszefiiggő nyelvhatár vonalát folytatva Tildtől keletre haladva átlépünk a Garam völgyébe, melyet Csifáron és Mohin keresztül Kiskoszmálynál érünk el. Mindhárom község magyar eredetű és jelenleg is legalább 90%-ot meghaladó magyarság lakja. Kiskoszmálytól délre a Garam medre szab határi a szlovák és a magyar nyelvterület között. A Garam balpartja szlovák, a jobbparton Koszmálytól délre Cjbars tiszta magyar. Tiszta magyarnak ismerte Korabinsky, Fényes és Czoernig is, de a legutóbbi népszám láiás 86%>-os magyarságot tüntet fel. A Garam völgye. A terület déli része a Kisalföldhöz tartozó rónaság, melyet egyes dombhullámok szelnek át. A szorosan veit Garam-völgy, mely mindkét oldalról dombokkal var körülzárva, teljesen sík és gazdaságilag a lehető egjobb életlehetőségeket adja az ottlakó magyarságnak. Ezt a termékeny völgyet Léva fölött a Ptácsnikhegycsoport nyúlványai zárják le. Itt a Garam kilép a síkságra az úgynevezett Tótkapun. A síkság fölött a Fáira bércsorai bontakoznak ki, a róna közepén pedig a Garam kanyarog, hogy végül is Esztergomnál a Dunába ömöljék. A Léva fölötti Ptácsnik-hegycsoport a magyar nyelvterület határa is. Űjbarstól a Garam folyását köveive, a legközelebbi magyar települések Marosfalván, Kiskálnán, Nagykálnán és Felsöszecsen sorakoznak fel. Mind a négy község a XVIII. század végétől — a Lexicon adatai szerint — magyar községek, melyek a húsz éves kisebbségi sorsban nem veszítették el színtiszta magyar jellegüket. Meg kell említeni azonban e községeknél azt, hogy a Garam-menti egyke-rendszer különösen az ezen a nyelvhatáron lévő magyar községeknek magyar jellegét veszélyessé tette, mert a pusztul.' magyarság helyére szlovákok szivárogtak be. Ugyanez áll különösen Üjbarsra. A völgy legnagyobb helysége Léva, amely kétséget kizárólag magyar település. Léva történelme adatokkal szolgál arra nézve, hogy a szlovákok mikor kezdték meg a beszivárgást. A Lexicon szerint a XVIII. század végefelé a szlovákság már mutatkozik a városban. Számuk azonban nem lehetett soha jelentős, mert Czoernig és Pesti egyáltalán nem tesznek róluk említést. A mull századvégi magyar hivatalos népszámlálások szerint 1880-ban a magyarság a lakosság 79, 1890-ben 85, 1900-ban 88 és 1910-ben 90 százalékát tette ki. Az 1918-as összeomlás után a város nemzetiségi képe megváilozott. 1921-ig az első csehszlovák népszámlálás szerint a magyarság 65°/o-át, 1930-ban pedig csak 41°/o-át tette ki a lakosság számának. A magyarság arányszámának süllyedését nagymértékben fokozta a lévai zsidóság magatartása. 1930-ban az ott élő 1448 zsidó közül 954 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát a többi pedig „csehszlováknak". A felszabadulás után az 1938 december hó 15-i magyar népszámlálás szerint a város lakóinak 83°/o-át magyar nemzetiségűek adják. Ezt a növekedést újból a zsidóság idézte elő. A mult század utolsó népszámlálását feldolgozó Balogh Pál hatalmas művében: „A népfajok Magyarországon'című könyvében a Garam völgyének zsidó lakosaival kapcsolatban — összehasonlítva a Nyitra és főleg a Vág völgyével — azt állapítja meg, hogy a galíciai bevándorlás s a zsidó lakosság elhelyezkedésének vonala inkább az előbb említett folyammedrek voltak, mint a Garam völgye. Léva gazdasági fellendülése okozója volt a zsidóság odavándorlásának. különösen a kisebb- 79 —