A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

alatt végre elérték céljukat, amennyiben az 1608-iki országgyűlés elrendelte a várnak kolostorrá történő visszalakítását. A XVII. és XVIII. században viszonylagos nyugalom és egyenletes fejlődés jut osztályrészéül, csupán az 1663-ban pusztító pestisjárvány, valamint a kuruc szabadságharc viszontagságai okoznak kisebb visszaeséseket. Termékeny határa egyre nagyobb jólétet biztosít lakóinak, akik minden nemzeti ügy buzgó támogatói voltak. Ezt a két évtizedes cseh megszállás alatt is szívvel-lélekkel bizonyították. Ipolyság hazatérésével pattantak szét a trianoni Magyarország láncai. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hangyásmajor, Káptalani major, Pincék, Pincék útja. A község területe 2428 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4710. Ipolyszakállos. A határában feltárt leletek tanúsága szerint már a kőkoiszakban megült hely. Oklevéltárunkban Possessio Zakalos alakban szerepel elsőízben neve. (1299). 1437-ben Zsigmond király elzálogosítja Lévai Cseh Zsigmondnak. A XIX. század elejéig az Esterházy-uradalom tartozéka volt, majd vétel" útján a Huszárcsalád birtokába kerül. A község területe 3123 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1220, túlnyomóan r. kath. Ipolyszalka. Hont vármegye egyik legrégibb községe, amely már egy 1252. évi dokumentumban szerepel. 1274-től az esztergomi érsekség birtokához tartozik. A község Mária Terézia korában emelkedik jelentőségének csúcspontjára, amikor a királynő által adományozott kiváltságok révén úgyszólván a vármegye középpontjává válik. 1544-ben, a török hódoltság idejében, véres ütközet színhelye a község. Az ütközet hőse Nyáry Ferenc főispán, aki maroknyi magyar csapatával a törököknek többszörösen nagyobb hadát futamítja meg. A végsőkig menő csatában a törökök közel ezer embert vesztettek. A községhez Ipolyság. Ipoly híd. tartozó külterületi lakott helyek: Fenékpuszta, Szekeresdpuszta. A község területe 4562 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1632. Ipolyszécsényke. Keletkezését az Anjou-királyok idejére teszik. Először 1399-ben szerepel okleveleinkben. Ekkor nevét Zeichen alakban emlílik. A XVIII. században a Szombathelyi-család, a következő században pedig a Lipthayak, a Jankovichok és a gróf Crouy-család ülnek a birtokban, majd Králik Lajos és gróf Somsich Ödön szerepelnek nagyobb birtoktestekkel itt. A község területe 1364 kat. hold, léekszáma a visszacsatoláskor 532, túlnyomóan róm. kath. Ipolyvarbó. Keletkezési ideje ismeretlen, de a XIV. században már a Varbóy-nemzetség birtokában jegyezték fel. Varbóy Mihály Csák Máté mellé áll s ezért a király jószágaitól megfosztja s javait Szécsényi Tamás vajdának adományozza. A XV. században a Kazai Kakas-család nyer rá királyi adományt. 1548-ban a Lossonczy-család tulajdonában találjuk. A török alatt Farkas-Varbók néven tartották nyilván s Durák aga hűbérbirtoka. A török eltakarodása után Forgách Zsigmond (1598) szerezte meg. Későbbi birtokosok még itt a Szent-Ivány- és gróf Forgách-családok. Határában, a mai Kisvarbód dülő helyén egykor önálló község virult, de a török alatt elpusztult. Plébániája 1332ben már fennállott. Hozzátartozik még Szabópuszta. A község területe 1842 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 609. Ipolyvisk. A legrégibb hontmegyei községek egyike. Nevével már az 1156-i följegyzésekben találkozunk. Egy 1256-iki oklevélben szó van arról, hogy Viski Antal honti várnagy itteni birtokát elcserélte. A XIII. század végén a Csák-nemzetségre hagyományozza III. Endre a községet. Fellegvára arról nevezetes, hogy 1312ben Károly király megostromolta — sikertelenül. A XIV. század közepén a Kacsics-nemzetségé Visk. A későbbi birtokosok: a Koháry-család, a Forgách-, Esterházy és Breuner grófok. A község területe 3354 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1195. Iske. A község területe 827 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 260. Izdoba. Azelőtt Zdoba. Eredete és története ismeretlen. A község területe 455 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 482. Izsa. Elsőnek V. Ince pápa 1276. évi bullája említi. A török alatt nagyrészben elpusztult. Határában római Castrum romjai találhatók s a nép c romokat Leányvár néven említi. 1763ban, 1773-ban és 1782-ben földrengés sújtotta. 1919. januárjában cseh légionisták szállták meg. 1919. május-júniusban a magyar vörös csapatok visszafoglalták. Napokon át ágy

rútűz alatt állott. A húsz éves cseh rabság bénítóan hatott életére és fejlődésére, különösen amiatt, hogy volt cseh legionistákat telepítettek határába. A világháború hőseinek emlékét őrzi a Hősök emlékmüve. A községhez tartozik Bokros, öregállás, Örs, Csücsür ke, Nagy Harcsás, Izsai Várföld, Leányvár. A község területe 6076 kat. hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 2325. Ebből vallás szerint róm. kath. 1972, ref. 348 és izr. 5. Izsap. 1297-ben a Koppán nem zetség fészke. 1422-ben Izsóp néven a komáromi vár tartozéka. A török elpusztította ősi templomával együtt. A XVII. század derekán az Esterházyakat találjuk itt birtokban, majd később a Zichyek, László-, Füssy-, Bozóky-, Czine-, Tamásy- és Kolmárcsaládok is földesurak. Hozzátartozik Izsapi puszta. A község területe 1448 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 524. Izsnyéte. Már a rómaiak idején megült hely. A napfényre került leletek feliratai tanúsítják, hogy Trajanus császár légiói tanyáztak itt egykoron. Magyar vonatkozású történelme hézagos. Régi iratokon előfordul Zsnyáti, Sznyatin alakban is. Legrégibb irott nyomát 1569-ből találjuk. A csehek alatt az itteni magyarság felette sokat szenvedett. Környékén a csehek légionistákat telepítettek. A község területe 5940 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskwi 1840, ebből ref. 1100, gör. kat. 647, izr. 93. - 38 -