A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

Kassa nemzetiségi adatai. Jóval a nyelvhatár fölött, a Hernád-völgyében fekszik a fölszabadult területek legnagyobb települése: Kassa. Ha Kassa nemzetiségi összetételét vizsgáljuk a város történelmén keresztül, az előző helységek adatait adó forrásmunkák közül nem tudjuk valamennyit használni, mert a város szabad királyi város volt, s ezeknek nemzetiségi, vagy inkább nyelvi összetételéről nem találunk mindenhol pontos feljegyzést. így sem a Lexicon, sein Korabinsky nem tünteti fel pontosan a város nemzetiségi adatait. Fényesnél azt találjuk, hogy 1270-ben, mikor a helység királyi várossá lett, túlnyomóan szászok lakták. Fényes azt mondja továbbá, hogy kutatásának idején Kassát már magyarok, németek és szlovákok lakták, de a németek voltak túlsúlyban. A XVIII. század végén és a XIX. század elején már jelentős számú, de még mindig kisebbséget alkotó szlovák népréteggel is számolhatunk: A város történelmében számos adatot találunk arra nézve, hogy ott jelentős számban éltek állandóan magyarok is, nem említve egyebet, mint azt, hogy 1644-től már református egyház létezik a városban. A magyarság száma a későbbi idők folyamán — hullámszerűen változik, ami azután — amint azt látni lógjuk a XX. század fodulóján éri el legmagasabb pontját. A Ivorabinskynél említett 1870-es 6.200 lélekszám a következő század elején jóformán megkétszereződik, ami csak úgy történhetett meg, hogy nagyszámú bevándorlás jött közbe. A beáramlók elsősorban a környékbeli szlovákok voltak, ami azután a város nemzetiségi összetételét is nagymértékben megváltoztatta. Czoeriűg már szlovák-magyar-németnek jelzi a várost. Kassa nemzetiségi képe 1851-ben a Fényes-féle kimutatás szerint a következő: 35°/o szlovák, 22°/o magyar és 20% német. Ugyanekkor az összlakosság 13.034 lélek. E szám leírásakor elkerülhetetlen annak kutatása, hogy a lakosság száma fél század alatt miért nem nőtt meg olyan mértékben, ahogy azt egyéb körülmény tekintetbevételével várhatná az ember. Az okok közül csak kettőt szabadjon megemlíteni. Az egyik az 1831-es kolerajárvány, a másik pedig az 1848—49-es szabadságharc. Csak mint érdekességet említjük meg, hogy e stagnáló vonal mellett a zsidóság száma állandóan növekedett. 1828 körül öt zsidót számoltak össze Kassán; 1851-ben számuk már 729-re emelkedett. A kassai zsidóság fejlődési vonalát különben is érdemes figyelemmel kísérni, mert egyetlen egy felvidéki helység sincs, ahol a zsidóság száma oly rohamosan növekedett volna, mint Kassán. A XIX. század második felében újabb nagyszámú heköltözködést észlelhetünk. Ezúttal azonban már a magyarságról van szó, ami a város nemzetiségi összetételét is javunkra változtatja. Az 1880-as népszámláláskor az eddigi helyzet a következőképen alakult: 10.311 lélek szlovák (40%), 10.007 lélek magyar (38%), 4.218 lélek német (16%) nemzetiségű. Zsidó fajú: 2.846 lakós. Az 1890-es népszámláláskor 49%-kal a magyarság relatív többséget ér el, amit azután 1900ban 65%-ra, 1910-ben pedig 75%-ra növel. 1910-ben már 6.723 zsidót talált Kassán a népszámlálás. Ezen idő alatt — tehát 1880-tól 1910-ig — a város lakosainak száma 69%-kal növekedett. Az összeomlás utáni 1919-es első csehszlovák népszámlálás alkalmával a „csehszlovák" elem jut 49%kal relatív többségbe, magamögött hagyva a magyarság számát (38%). Ez az ellentétes folyamat az eddigi fejlődéssel szemben olyan nagy méreteket ölt, hogy 1921-ben, már 62%-kal: abszolút többséggel jelentkezik a csehszlovák elem, ugyanakkor a magyarság alig éri el a nemzetközi szerződésekben kisebbségi jogokat megillető százalékot (22%). Ezt a nagyfokú emelkedést elsősorban a zsidóság magatartása, másodsorban pedig az a körülmény idézte elő, hogy mintegy 2000 csehszlovák állampolgársággal nem bíró magyart: a magyarság arányszámának kiszámításánál nem vettek tekintetbe. 1930-ig a város lakossága az 1921-es 52.868 lelket jelentő számról 70.117-re ugrott föl, de a magyarok száma e nagy emelkedést mellett az előbbi 11.206-ról mindössze 11.50I-re emelkedett. Ez a szám pedig 1930ban az összlakosságnak mindössze csak 17.99%-át tette ki. Ugyanekkor a hivatalos adatok már 11.195 zsidót tüntettek fel. 19-38-ig az idegen nemzetiségűek — szlovákok és csehek — bevándorlása tovább tartott, de a felszabadulás előtt a bevándorlók legnagyobb része el is vándorolt. A felszabadulás utáni adatok szerint Kassa lakóinak száma 58.090 lélekre apadt, akik közül 44.472, azaz 76% magyar, 9.441, azaz 16% szlovák és 2.314, azaz 4% német. Keleti néptömb vidéke. A Ronyha-völgye még dombsor között húzódik délfelé, de a mögötte elterülő vidék már a nagy Magyar Alföld legészakibb részét képezi egészen az Ungvár mögötti hegyek lábáig. A magyar nyelvhatár azonban egész Tiszaujlakig — ahol ez a keleti nyelvterület végződik — mindvégig síkságon fut végig. A Ronyha-völgyi Lesztóc község magyar eiedetű ugyan, de jelentős számú szlovák kisebbséggel éri el az összeomlást s az 1930-as idegen népszámlálás 6%-os arányszámmal teljesen megfosztotta a községet magyar jellegétől. Innen az Ondova-völgyébe lépünk, hol a nyelvhatár legészakibb pontja Hardicsa, továbbá a tőle délre eső Kásó, Garany és Szürnycg községek. Hardies a Lexicon szerint magyar, de később a XIX. század elejétől nemcsak szlovák, hanem rutén kisebbség is jelentkezik a községben. E két kisebbség — 87 —