A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Gróf Révay István: A felvidéki magyar társadalom

A felvidéki magyar társadalom ••HMM Irta: GRÓF RÉVA Y ISTVÁN Mikor húszéves távolléte után a magjai' nemzet felvidéki része hazatért, sokan az országban valami nagyot és csodálatosat vártak tőle. Valahogy úgy képzelték el, hogy ünnepélyes diadalmenetben máról-holnapra mindent megváltoztatnak, ami megváltoztatni való, egyszeribe véget vetnek mindennek, ami visszás és felesleges. Az ilyen elképzelés arra vall, hogy a közvélemény széles rétegeinek nincsen társadalompolitikai műveltsége, fogalmaik primitívek, megfeledkeznek arról, hogy a társadalmi életnek megvan a maga törvényszerű menete, melyben a tünetek, változások meghatározott idő alatt mennek végbe. Ezt az időt az határozza meg, hogy milyen az illető társadalom vagy társadalmi rész összetétele, emberanyaga, hagyományai, mennyire itatta át anyagát a tevékenység és a szervezőképesség szelleme. Milyen volt ebből a szempontból a felvidéki magyar nemzetrész? Ismert és sokszor hangoztatott tény, hogy teljesen váratlanul érte a felvidéki magyarságot a kisebbségi sors bekövetkezése. De ha látta volna is sorsát, akkor sem vonhatta volna ki magát a háborúelőtti magyar társadalmi szellem és körülmények hatása alól. Sajnos azonban még a kisebbségi élet első esztendeiben sem fogta fel kellőkép sorsát. Átmenetnek tartotta állapotát, melyben neki csak egy kötelessége van: a passzivitás. Csak annyit szabad megtennie, amennyit épp ki kényszerít belőle az idegen hatalom. Ez a magatartás jellemezte sokáig az egész magyar felvidéki életet, különösen a vezető történelmi és középosztályok magatartását. Ennek a magatartásnak azonban nem kedveztek a körülmények. Á horizonton nem látszott jel, mely azt mutatta volna, hogy hamarosan visszakerül az elszakított nemzetrész a törzshöz. Másrészt a cseh hatalom, közigazgatás, művelődés és gazdaságpolitika olyan volt, hogy a passzivitást nem lehetett sokáig folytatni. Versenyre kelni, birkózni kellett az életnek jóformán minden vonalán: politikában és iskolaügyben, iskolánkívüli népművelésben és gazdasági téren. Ennek a küzdelemnek az eredménye az, amit intézményekben és szellemben magunkkal hoztunk. Amint megvalósult, az egész nemzet életében fontos újdonságot jelent, ami minden időben, a sors minden változása közepette szükséges és fontos eszköz, fegyver a nagy magyar nemzet megalkotásához és fennmaradásához. A legelső, amit meg kellett tenni, az volt, hogy a nemzeti építő és védekező munkába be kelleti vonni mindenkit, a legkisebb magyarig, társadalmi, származási és műveltségbeli különbség nélkül. Mindenki bajtárs lett. Nem lehetett elkülöníteni csoportokat és osztályokat. Azok a csoportok és osztályok, melyek elkülönültek, szükségkép elvesztették a talajt maguk alól és elnemzetietlenedésre voltak ítélve. Minden magyar értékes lett: ez volt az első következménye a kisebbségi sornak. Kialakult a nemzeti összetartozás tudata az érlékesebb elemekben fent és lent. Ez az, amit a Felvidéken úgy szoktak nevezni, hogy demokrácia, noha nem volt más, mint nemzettestvériség. Máig is ez. Tévednek tehát azok, akik a csehszlovák szellem öntudatlan átvételének tartják a közvetlenebb, a bajtársibb és testvéribb viszonyt a Felvidék társadalmi rétegeiben. Ugyanaz a viszony ez, mely a nagy háborúban a lövészárkokban alakult ki. Épp azért több mint az ú. n. nyugati és a cseh értelemben vett „demokrácia". Több. mert a mélyén a magyar szellem tökéletes kifejlődése van. — 73