A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

az események, amikor már kényszerlépéseket kellett tennie, amikor már a saját szövetségesei, Franciaország és Anglia is a legerélyesebben nógatták, hogy ..a nemzetiségek észszerű követeléseinek teljesítésében menjen el az engedékenység legvégső határáig". De Prága még a saját szövetségeseit is ki akarta játszani s még az elháríthatatlan katasztrófa árnyékában sem ment el ,,az engedékenység legvégső határáig", sőt a legeslegszorultabb helyzetben is legfeljebb arra lett volna hajlandó, hogy egyetlen törvénybe, az úgynevezett „nemzetiségi statutumba" foglalja össze mindazokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek a nemzetiségek jogaira eddig vonatkoztak, vagyis egymás mellett felsorolva új paragrafus-sorszámokkal látja el ugyanazokat a szétszórt régi paragrafusokat, amelyekkel a nemzetiségek annyira nincsenek megelégedve. Benes legfeljebb nagy megyei önkormányzatot engedett volna, amikor a nemzetiségek már teljes nemzeti önkormányzatot kívántak. Dogmatikus volt, vak volt és merev. Ez az engesztelhetetlen magatartás a cseh politika alaptételéből fakadt. Benesnek ugyanis az volt az alaptétele, hogy Németországgal előbb-utóbb úgyis leszámolásra kerül a sor s jobb előbb, mint később. Ebben a leszámolásban Csehszlovákiának Szerbia világháborús szerepét kell vállalnia: ő robbantja ki a nagyantanttal szövetségben a háborút, tárgya lesz a németség első ostromának, de legalább hat hétig ki kell bírnia a német rohamot, addig, amíg a nagyantant befejezi mozgósítását és betör Németországba. Lehet, hogy Csehszlovákia a háború elején eltűnik a térképről, — mondotta egy alkalommal Benes — de csak ki kell várnia, amíg nagy szövetségesei végső stádiumban megnyerik a háborút. Ez volt a cseh diktátornak a tétele s ebből nem engedett. Már 1934-ben úgy látszott, hogy sikerül megindítani Németország ellen a preventív háborút, kész is volt a vasgyűrű, de Lengyelország a döntő pillanatban Benes nagy szívfájdalmára kiugrott s tíz éves megnemtámadási és barátsági szerződést kötött Berlinnel. A francia és cseh diplomácia erre Németországgal együtt Lengyelországot is be szerette volna keríteni s megkezdődött a küzdelem a Herriot—Barthou— Benes-féle keleti biztonsági paktum megvalósításáért. Ez az újabb bekerítés eredményesnek látszott, amikor a francia népfront-kormány és Prága 1935-ben katonai szövetségre tudott lépni Oroszországgal. Ettől kezdve Prága semmi mást nem csinált, mint háborúra készült. Háborús célok szerint szervezte meg irányított gazdálkodását. Gabonainonopóliumával élelmet tárolt. Milliárdokat fektetett be határerődök építésébe, a szolgálati időt meghosszabbította, a katonai létszám megállapítását a kormány önkényére bízta, a katonai korhatárt felemelte, az ifjúság nevelését militarizálta, motorizált, a határkerületek béke idején katonai felügyelet alá helyezte, a nagy véderőtörvényben militarizálta az ogész termelést. S ami a legfontosabb, a véderőtörvény segítségével a legfőbb honvédelmi tanács keretében diktátori hatáskört biztosított a köztársasági elnöknek. Természetes, hogy ilyen körülmények közt az egész cseh nép 1933 óta örökké háborús hangulatban élt, arra nevelték, arra készült. Minden legcsekélyebb határátlépést, vagy csempészetet 1935-től kizárólag kémkedési ügyként kezeltek s a katonai szakbíró egyszerű vélelme döntött a szerencsétlen ártatlan polgári vádlottak szabadsága fölött. A határzónákban minden gazdasági tevékenységet katonai felügyelet alá helyeztek. A véderőtörvény alapján az állampolgárokat két csoportra osztották: a megbízhatók és megbízhatatlanok osztályára. Az utóbbiakat kizárták minden honvédelmi szempontból fontos üzemből. Ezt a háborús uszítást nemcsak a csehek űzték, de a zsidóság is. A németországi zsidótörvények hatása alatt a zsidók mérhetetlen gyűlöletet tápláltak Hitler Németországa ellen s ennek lépten-nyomon, de főleg az emigráns és kormánypárti-liberális sajtóban erős kifejezést adtak. Szent háborúra uszítottak a nácizmus és fasizmus ellen. Az egész népfront is ezt propagálta. Mährisch-Ostrauban 1935-ben Magyar Nap címen magyarnyelvű kommunista napilap indult a népfront-eszmék népszerűsítésére. Az egyetemi városokban liberális külsejű, de kommunista-aktivista-szabadkőműves ifjúsági egyesületek működtek a cseh kormányszervek titkos irányítása mellett. Amikor a háborús összecsapás valószínűvé vált, a titkos és nyílt németgyűlölő szabadkőműves zsidók százmilliós ajándékalapot adnak össze a mozgósításra az államnak. Egyszóval a cseh németellenesség hisztorikusan hű szövetségesekre lelt a döntő napokban a zsidókban. A konfliktusra vágyakozó cseh politika sokszor akarva, de sokszor akaratlanul is mérgesítette a helyzetet. így 1937 őszén az ország legnagyobb részében községi választásokat kellett volna tartani. Azonban, kicsinyes pártönzésből a kormány félévig halogatta a döntést egyszerűen azért, mert a német aktivista pártok vereségétől tartott. Hogy a kinevezett aktivista városi és községi képviselők uralmát még mesterségesen meghosszabbítsák, félévig halogatták a választásokat. Mikor pedig a választást már tovább nem lehetett halogatni, május 21-én a kormány mozgósítást rendelt el és szuronyok árnyékában folyt le a választás. Ami húsz éven át eddig sohasem sikerül, az most végre megvalósul: a német, szlovák, magyar, lengyel és rutén nemzetiség ez alkalommal egymásra találnak és fegyelmezetten összetartanak. A szudéta-német párt Hitler harmadik birodalmának erkölcsi és katonai védelme alatt a faltörő kos szerepét játssza, de a többi nemzetiség is hősileg kitart önrendelkezési joga mellett. Az államválság teljes, Benes csupán a - 61 —