A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

NäfjMwi Ht!, t Vasbikahegy. A község területe 3780 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2169. Nagyod. A XIII. század közepén Bors ispán utódai birtokában találjuk. Később a Lévai- és Haraszty-család bírják a termékeny községhatárt, mely a lévai uradalom megszervezésével a lévai várbirtokok közé kerül. A község területe 121 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 260. Nagyölved. Egy 1282-ből származó oklevél Olivér mester birtokában említi, tőle szerzik meg a Csanád-nembeli Pongrác fiai, Tamás és László. A XIII. század végén már az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk s feljegyzések szerint a Hunt—Pázmáncsaládbeliek sokszor megsanyargatták. Nagy Lajos király 1342-ben új adománylevelet ad a községre Telegdy Csanád érseknek. 1696-ban Bottyán János a földesura. Ezután ismét az érsekséghez tartozik s jórészt az is marad 1848-ig. ösi plébániája 1397ben már fennállott. A török alatt teljesen megsemmisült, újra kellett népesíteni. A csehek alatt is sokat szenvedett. Hozzátartozik: Rétföldi-major, Zsigmondháza-major. A község területe 5526 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2034. Nagypaka. Okleveles első említése 1222-ből maradt fenn. Hajdan Egyházpaka, sőt németes alakban Kapeln néven is szerepelt s évszázadokon át pozsonyi várbirtok, majd a gellei érsekség jószága. Az adóösszeírók 1553ban mint királyi birtokot jegyezték fel. A XVIII. század végétől a Pálffy grófok kezére kerül, ösi plébániája 1309-ben már fennállott, mai temploma 1678-ban épült. A világháborúban elesett községbeliek emlékét a Hősök szobra (1920) őrzi. A község területe 1696 kat. hold s lakóinak szána 460, ebből róm kat. 455, réf. 5. Nagypalád. Legrégibb írott nyomát 1420-ból találjuk s ez időben a munkácsi vár tartozéka. Az 1563. évi öszszeíráskor már a szatmári káptalan, a Cholnoky-, Kezegh- és Weörös-család kezén jegyezték fel. A török, majd a labanc sokat sanyargatta és igen szenvedett a cseh megszállás alatt is. Hozzátartozik: Cholnoky-tanya, Deáktanya, Cigánytábor, Csipkéstanya, Hadady-tanya, Ilugaterdeilak, Nagyéger, Róth-tanya, Szakadáttanya, Várerdeilak. A község területe 5352 kat. hold s lakóinak száma 1763, ebből r. k. 27, ref. 1530, gör. kat. 22, izr. 184. Nagypeszek. Első okleveles nyomára a XIV. század első negyedében találunk. A XVI. században a Dersficsalád zselizi uradalmának tartozéka. A XVIII. században a gróf Esterházycsalád, majd legújabban a gróf Breuner-család örökösei a helység legjelentősebb birtokosai. A község külterületi lakott helyei: Ágotamajor és Vadalmásmajor. A község területe 2191 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 687. Nagyráska A község területe 2011 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 415. Nagyrát. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánysor. A község területe 980 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 590. Nagysalló. A XI. század végén máifennállott a község. 1112-ben a zoboii apátság birtokában találjuk. Az apátság javadalmai később Kálmán király birtokai közé kerültek. A XIV. században Salló a barsi főesperesség egyik legfőbb filialéja. 1311-ben, amikor Csák Máté harcot kezdett az esztergomi érsekség ellen, Salló is áldozatául esik a felvidéki kiskirály boszszújának. A törökjárás ismét feldúlta a községet, olyannyira, hogy hosszú évekig egyetlen lélek sem lakja. A kuruc szabadságharc alatt is pusztulás a sorsa: lakossága a felére olvad le a hosszú háború alatt. Az 1848/49-iki szabadságharc idején ragyogó magyar fegyvertény színhelye. A győzelmes ütközet emlékét gránitobeliszk hirdeti. A község külterületi lakott helyei: Cigánytelep, Papmajor, Zálogos. A község területe 5589 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2727. Nagysáró. A honfoglalás utáni évtizedekben már népes település. A XIII. század közepén villa Saro néven említik okleveleink. A pápai tizedszedő-jegyzékekben Sarro alakban szerepel. Ekkor Guge Péter utódai birtokában találjuk. Ugyané században a Sárai-családot is birtokosai között találjuk. 1466-ban a Lábatlan-család birtokának mondja egy oklevél. Félévszázaddal később a Lévai- és Haraszty-család ül a községhatárban. Majd a Révay-, Beniczky-, Dillesz-, Gyurcsányi-, Zsembery- és a gróf Hunyady-család következnek a helység birtoklásában. A XIV. század elején épült kath. temploma teljesen elpusztult. A község külterületi lakott helyei: Alsófüzék, Cimerház, Felsőfüzék, Flórapuszta, Garami-malom, Görcsiház, Révészház, Téglaház. A község leriilete 2584 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1094. Nagysurány. A honfoglalás utáni időkben a királyi birtokok közé tartozott Surány és vidéke és 1221-ben már Surány néven említik az okiratok. Surány főleg malmai révén jutott ily korai időkben nevezetességre. Egyes dokumentumok, így egy 1457-ben kelt okirat, Malmos-Surány (Molnossuran) néven említik. Vára, mely a Nyitra mentén a kis magyar alföld bejáratát védelmezte, fontos szerepet játszott a történelmi idők folyamán. Az erődítményt a XIV. század végén emelték. 1203-ban már Stibor vajda tulajdonában találjuk a várost. II. Stibor 1431-ben végrendeletileg nejének, Széchenyi Dorottyának adományozta a birtokot. 1444ben már Országh Mihály nádor birtokában találjuk a várat. A nádor ezidőtájt nagy hatalomra tett szert a Nyitra völgyében és ezzel gyakran vissza is élt. így 1444-ben hadat vezetett a komjáti várkastély ellen, melynek várnagya, Forgách János eredménytelenül intézett panaszlevelet Hunyadi János kormányzóhoz. Az ádáz harcok egyikében, melyek során Országh János több környékbeli nemest is maga mellé sorakoztatott, végül Forgách János is elesett. Az ügyben aztán mindössze annyi történt, hogy a kormányzó vizsgálatot rendelt el, de ítéletre nem került a sor. 1484ben Mátyás király megerősítette Országh Jánost a surányi vár és földek birtokában. Országh János halála után a birtokot fia, László örökölte, - 56 -