A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

templom orgonáját 1615-ben Besztercebányán készítette Luzsénszky mester. A Szent Mihály-templom körül hajdan kisebb várerőd emelkedett. A török alatt lakóit jórészt kardélre hányták vagy rabságba vitték. A török kitakarodása után ismét az esztergomi érsekség birtokába jutott s maradt is egészen az összeomlásig. Többször tüz pusztította, lakóit pedig (1710) pestis tizedelte. A csehek is húsz éven át sanyargatták. Hozzátartozik Ivánhalmapuszta, Kányahegy, Rendeskútpuszta, Réva. A község területe 5773 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2224. Makkosjánosi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytábor, Csákmajor, Uradalmi nagyerdő. A község területe 3258 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1231 Makranc. A XIII. századtól a Buchk nembeli Péderv-család birtoka. A XV. század elején Debrő István volt a földesura. Hűtlenségbe esvén, Zsigmond király javait elkobozza és Makrancot 23 más községgel együtt 1411-ben Perényi Péternek adja. 1556-ban Ferdinánd király Maczedoniai Pétert ülteti birtokba, de ez később visszaengedte a Perényiek tulajdonába. A község területe 4068 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 955. Málas. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóárma, Kismálas, Peres. A község területe 2777 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 823. Marcelháza. őskori megült hely, határában bronzkori leletekre is bukkantak. Első okleveles említése 1129ben történik, akkori birtokosával, Nicolaus Posarral kapcsolatban. Mátyás király 1485-ben ugyancsak e nemzetséget megerősíti birtokában, de ekkor a családnév már Pozsár alakban szerepel. A török időkben elpusztult. A török kitakarodása után a Pálffy nemzetség nyeri el s újból telepíti. A hozzátartozó Path puszta 1268-ban a komáromi vár tartozéka. Ekkoron Poth néven említtetik. Mátyás a Pozsároknak adta. Később a Pathyak. majd a Babitsok, Markháziak, Moróczok s 1716-ban Sibrik Dániel adománybirtoka, míg végül a Pálffyak kezére kerül. Nevezetes hőforrásait már a római korban használták. Marcelházához tartozik még Patkányospuszta is. A község területe 4800 kat. hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 2142, ebből róm. kath. 1403, ref. 718, izr. 6, egyéb 15. Marosfalva. A község területe 845 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 302. Martos, ősrégi halásztelepülés, kétségkívül már a honfoglalás idejében benépesült. A szájhagyomány ugyanis azt tartja, hogy a mai lakosok Aha vezér ivadékai. A honfoglaló magyar vezér néhány száz harcosával a majdani Martos helyén telepedett le, mert ez a Nyitra és a Zsitva folyók összefolyásából keletkezett félsziget vadban és halban gazdag területnek ígérkezett s a dúlások ellen is védelmet nyújtott. Már az Árpádházi királyok korában a katholikus egyház kezére került és több évszázadon át mint az esztergomi érsekség birtoka szerepelt. A tatárjárás alatt a viruló község elpusztult, majd a tatárok kitakarodása után a „Nádasok" közé menekült ősmagyarok közül hat család visszatért. Ennek emlékét őrzi egyik utcája, amelyet ma is Hadházá-nak neveznek. Első írott nyomát 1487-ben találjuk. Később a török is elpusztította s csak jóval később népesedett be újra. Régi fegyvertények számos nyomait találhatjuk fel a község határában. Érsekújvárt innen vívták s a Nyitra folyótól az érsekújvári vár alá vezető futóárok nyomai még ma is láthatók, de őrzi emlékét a Futóárok dűlő is. A községhez tartozik: Agyagos, Kingyes, Csergő és Gyótva puszta. Agyagos már 1386-ban fennállott és egy 1439-ből származó feljegyzés szerint az esztergomi érsekség birtoka. A község területe 4886 kat. hold. A viszszacsatolás után a lakosság száma 1430, ebből vallás szerint 250 r. kath., 1160 ref. és 20 izr. Mátyfalva. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Borcsiktanya, Hollendertanya, Községitanya, Ruskadolina, Salamontanya, Szívóstanya. A község területe 1837 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 883. Mátyóc. A község területe 1178 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 363. Medve. Ösi település, első okleveles említése 1252-ben történik s az időben a pozsonyi vár tartozéka. Később a Héderváry-nemzetség kezére került. Hajdan két Medve községet ismertek, Kis- vagy Kenderes-Medve és NagyMedve néven. A török alatt teljesen elpusztult. Ez időben megsemmisült ősi katholikus temploma is, amiről Pázmány is a régi plébániák között tesz említést. A török eltakarodása után németeket telepítettek a községbe s ezek Weisskirchennek nevezték el. ösi révhely, itt vezetett és vezet át a pozsonyi postaút. A bécsi döntés (1938. nov. 2.) alapján honvédeink 1938 november 5-án itt keltek át elsőnek a Dunán, hogy megszállják a visszatért Csallóközt. Ennek emlékére a községben emlékoszlopot állítottak fel. A község területe 1711 kat. hold. Lakóinak száma a visszacsatoláskor 730, ebből róm. kath. 711, gör. kath. 2, ev. 6, izr. 7, egyéb 4. Mcdveshidegkút. Bronzkori település. A honfoglaló magyarságnak is korai szállásbirtoka. A község területe 321 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 363. Megyeres. Az itt napfényre került őskori leletek tanúsága szerint ősi települő hely. Elsőnek 1268-ból bír említéssel, mint a komáromi vár tartozéka. 1387-ben Megyerk, 1422-ben Megyerch néven jegyezték fel. A XVII. század elején a Demjén- és Dancsycsaládok a földesurak. Hozzátartozik Alsóörökosztály, Csikósvölgy, Égés, Ektóhát, Feljárók, Felsőbikarét, Felső-örökosztály, Hídeleje, Kendereskert, Kissállószeg, Küllőpuszta, Szartos, Szegvedal, Violinpuszta. A község területe 4033 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1801. A csehek sokat sanyargatták. Méhész. Már az Árpádházi királyok alatt benépesült s elnevezését onnan nyerte, hogy IV. Béla udvari szolgáinak itt nagyobb méhese volt. 1430-ban egy Méhész nevű nemes családnevében bukkan fel. 1470-ben a Szentkirályicsalád birtokolta. A község területe 706 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 137. Méhi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Kerepecpuszta. A község területe 2151 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 659. Mellek. Legrégebbi írásalakjában Merlek néven szerepel. A pápai tizedszedő-jegyzékek említik e néven. Első ismert földesura a Pvber-család. A török hódoltság alatt a község teljesen elpusztult, olyannyira, hogy az 1657iki összeírásban az elhagyott helyek sorában találjuk. A XVIII. században, amikor Mellék néven szerepel okleveleinkben, a nagyszombati szeminárium - 51 -