A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

ben Kalanda. 1368-ban Felkalanda, 1495-ban Középkalondu és Egyházaskalonda néven említik egykorú oklevelek, valamennyit a Kalondai-család birtokában. Későbbi birtokosok voltak még itt a Korniss-, Ruszkai-, Orgonás-, Miscinski-, Battik-, Kántor-, Pongrácz-, Chikány-, Fáy-, Kubinyi- és Szigyártócsaládok. A községhez tartozik: Cigánytelep, Malom. A község területe 1528 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 269. Kamocsa. Évszázadokig egyházi birtok. 1663-ban lakossága a pestisjárvány áldozatául esik. A község területe 2718 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1678. Kaponya. Okleveles irott nyomára elsőnek 1287-ből bukkanunk s ez iHfíben a Deregnyei-nemzetség birtokolja. 1343-ban a Kapuna-család a földesura s kétségtelen, hogy nevét e családtól vette. A XV. század közepén birtokos itt még a leleszi konvent, a Radvánczy- és a Horkai-család, a XVI.—XX. században pedig a Homonnaiak, Reetbayak, Szerdahelyiek, Szirmayak, ek, Helmeczyek, Tárkányiak, Dombayak, Szerdahelyiek, Szormayak, Geöczék és a Berczik-család a birtokosa. Hozzátartozik Kaponyaerdő. A község területe 1027 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185. Karácsfalva. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Brauntanya. A község területe 1220 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 499. Karva. A honfoglalás után a Tardos-nembeliek telepedtek meg helyén. 1245-ben kelt okirat szerint Köbölkuti Péter itteni birtokát eladja Miklós mesternek. 1300-ban Csák Máté felperzselteti. 1312-ben Karvai Miklós a földesura, de két fiát, Miklóst és Pétert pénzhamisításon fogják, miértis birtokukat elkobozzák. A XIV. század végén a Kapy-család tulajdona s Kapy Menyhért 1505-ben Karva egy részét eladta Attyay Miklós esztergomi kanonoknak. A török alatt jórészt megsemmisült. 1696 ban lakatlannak találták. Későbbi birtokosok itt többek között a gróf Gyulay-, Cserey-, Missich-, Somogyi-, Hunyady-, Csuzv-, Nedeczky-, Reviczky- és Lippay-csalá dok. ösi román stílű temploma értékes műemlék. Hozzátartozik: Kispuszla, Lángpuszta, Máriamajor, Sándormajor, Szőllőhegy, Vámospuszta. A község területe 2761 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 955. Kásó. Legrégibb birtokosának a Losoncziakat találjuk, kik a falut 1390-ben a Rakamazi-nemzetségnek elzálogosítják. 1471-ben a Zeöld-, 1477-ben a Rozgonyi-, 1481-ben a Ráskai-család is birtokos itt, majd rövid időre ismét felmerül a Rozgonyiak neve, míg a XVI. század végén a Forgách- és Losonczi-család osztozott rajta. A török alatt teljesen elnéptelenedett s mint pusztát a terebesi pálosok kapták. A XVIII. században újra települt s 1753-ban a Forgách grófok kezére került, majd az Almásy grófok szerzik meg. A község területe 1543 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 507. Kecső. Települési kezdetei a bronzkorig vezethetők vissza. Oklevél a XIV. század végén említi először, Ezidőtájt a Gömöri-család birtoka Hozzá tartozik Domicadülő, Területe 2360 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 548. Kassamindszent. Azelőtt KoksoMindszent. Keletkezése és története ismeretlen. Róm. kath. temploma 1695ben épült. A község területe 259 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 347. Kassaújfalu. A község keletkezése és története ismeretlen. Évszázadok óta jórészben Kassa város birtokában van. A kassaújfalusiak készítik a messze földön híres „kassai sódart". A község területe 1762 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1472. Kavocsáu. Azelőtti neve Kavecsány volt. Az összeomlás előtt közigazgatásilag Sáros megyéhez tartozott. Felsőmagyarország visszatértekor AbaújTorna megyéhez csatolták. Voltaképen Kavocsán már 1423 óta Kassa város birtokállományába tartozott. Régészi körökben nagy figyelmet keltettek az itteni barlangban talált mammuthcsontok. A község területe 1128 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 623. Kelenyc. A Hunt-nemzetség ősi birtokai között szerepel. Első okleveles említését 1259-ből találjuk, annak kapcsán, hogy Ebruning asszony, aki özvegye volt az egyik Huntnak, birtoka harmadrészét a sági prépostságnak adományozza. Ekkor Kelenach írásalakban említik a helység nevét. - 41 Kelenach Hunt várának tartozéka volt és mint ilyent adományozta IV. Béla 1260-ban egy ekkor kelt oklevél tanúsága szerint Vaczik fiainak: Marczel-, Bátor-, Soph- és Hrabornak. A XV. század legelején már mai írásalakjában szerepelteti nevét egy oklevél. A XVIII. században a Szmrecsányi- és a Kubinyi-család, majd később a Luka- és a Csáky-Pallavicinicsalád a helység legjelentősebb földesurai. A községhez tartozik Kelenyeipuszta. A község területe 1256 kai. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 615, túlnyomóan róm. kath. Kéménd. Marcus Aurelius római császár alatt már római erősség állott helyén. A honfoglalás után Szent István Hunt fia Bénynek adományozta, de birtokot nyert itt az esztergomi káptalan is. A Hont—Pázmán-nembeli Amadé 1217-ben a maga részét a bényi premontrei apátságnak ajándékozta és hasonlóképen cselekedett az ugyanazon nembeli István is 1273ban a maga birtokrészével. 1311-ben Csák Máté hadai elfoglalták és az esztergomi érsekség csak 1320-ban szerezte vissza s azóta is az érsekség uradalmához tartozott. Határában a szabadságharcban honvédeink fényes győzelmet arattak az osztrákon. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Kéméndipuszta. A község területe 4873 kat. hold s lakóinak rzáma a visszacsatoláskor 1934. Kenyhec. A község területe 1774 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 441. Kerekgede. 1427-ben Keregede néven szerepel egyik okiratban. Az ajnácskői várhoz tartozott a község és urai azzal együtt bírták. A szatmári békét követő időben az Egerfalussy-, De la Motte grófi, a báró Vécsey- és báró Kemény-család jutottak itt földbirtokhoz. A század elején báró Kemény Jenő volt a földesura. A község területe 1969 kai. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 399. Külterületi lakott helyei: Eszterházpuszta,, Nádaspuszta, Szigetpuszta, Ujvigyorgó. Kcreknye. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Kincsestanya, Rózsástanya. A község területe 2263 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 841.