A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

élvezi. II. Endre a helységet 1232-ben zólyomi uradalmához csatolta. 1351ben Varbói Mihály fia, László a helység földesura. Ekkor Nyék alias Korláthfölde néven említik a sági konvent előtt kötött birtoklevélben, mely a helységet Vencel barát jóvoltából Varbói Lászlónak juttatja. A nyéki borról ezidőtájt mint nevezetességről emlékezik meg az egri káptalan. A XV. század első felében Nyéki Jánost, majd Nyéki Demetert találjuk a helység birtokában. A század végén vétel útján az esztergomi káptalan tulajdonába kerül az egész határ. Ez időtől fogva 1544-ig vármegyei közgyűlések színhelye a község, majd a XVI. században, valamint a XVII. század elején is többízben itt tartja közgyűléseit a vármegye. A községhez tartozó Leklincz-puszta egykoron falu volt. mely egy 1351-ben kelt oklevélben Neklincz alias Neghlyncz alakban szerepel. Nyék birtokosai közül a XVII. században a Darvas-, Laszkáry- és Ráday-, a XVIII. és XIX. században a gróf Teleki-, báró Majthényi-, Koháry-, herceg Coburg-, Berzeviczy- és a Fekete-család jelentősebbek itt. A községhez tartozik Kerekdombpuszta és Leklincmajor. A község területe 5347 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2027, túlnyomóan r. kath. Ipolynyitra. A XV. században történik első említés róla. Ez időben füleki várföld és vámszedő hely. A XVI. század derekán Bebek Ferenc, később Seryény Mihály birtoka. A századok folyamán birtokos volt még itt a Török-, báró Révay-, gróf Berchtoldcsalád. A XIX. század alkonyán a gróf Czebrián- és gróf Berchtold-család kezén volt földbirtokokat a helybeli közbirtokosság vásárolta meg. A község területe 1385 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 439. Ipolypásztó. Egyike legrégibb községeinknek. Egy 1135-ben kelt oklevél már megemlékezik róla, mint a Huntnemzetségből származó Lampert comesnek és nejének, Zsófiának birtokáról. Ez évben a bozóki apátságnak ajándékozzák. A birtoklevélben a helység Paztuh néven szerepel. Egy három évvel később kelt oklevél másrészt apátsági székhelynek tünteti fel a helységet. A XIV. században a Pásztói-család birtokában találjuk, majd a XVI. században Pásztóhai Anna kezével Lévai Cseh Zsigmond íil a birtokba. A mohácsi vész után azonban már Anna királynő kezén van a helység, mert Ferdinánd hűtlenség címén elvette azt előbbi tulajdonosától. A török közeledtére 1546-ban a pásztói kolostor köré várfalakat vonnak, de mindhiába: a helység a török kezére kerül. Minden jel amellett szól. hogy a hódoltság véget vetett az apátságnak. A török kitakarodása után Esterházy Pál kapta királyi adományként, de a pásztóiak perrel támadták meg az adományozást. A pert azonban az Esterházy-család nyerte meg. A mult század második felében a hitbizomány egy része vétel útján Baráti Huszár István, majd ennek leánya, gróf Pongráez Vilmosné birtokába kerül. A ciszterciták XV. században épült templomának ma már csak a romjai láthatók. A község régi pecsétje önvérével táplálkozó pelikánt ábrázol. Külterületi lakott helye Vilmosmajor. A község területe 2216 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1064, túlnyomóan réf. A két évtizedes cseh megszállás alatt a község sokat szenvedett az elnyomástól. Ipolyság. Az árpádházi királyok korából származó oklevelek Ság néven említik. A XIII. századtól a sági premontrei konvent birtoka. Az egykorú följegyzések szerint IV. László királyunk annyira kedvelte Ságot, hogy adóját és hadviselési terheit gyakran elengedte. A királynak egyébként kedvenc vadászterülete volt a község. A tatárjárás utáni időkben mindinkább növekszik Ság jelentősége. 1266-ban hídvámszedési jogot nyer, 1 Ipolyság. Országzászló. 1107-!>en pedig Zsigmond király pallósjoggal ruházza fel. A község virágzásával a premontrei rend hatalma és gazdagsága is mind jelentékenyebb, ami nincs egészen ínyére a szomszédos földesuraknak. A XV. században a Gyarmati-fiúk — egyrészt a premontreiek elleni irigységből, másrészt puszta szórakozásból — megtámadják a kolostort és kiűzik a szerzeteseket. I Ulászló király ezzel kapcsolatos megtorló intézkedése a szomorúemlékű várnai csata miatt elmarad. Néhány évvel később Lévay László, Lévai Péter vajda fia és Füsi László „tréfálják" meg a barátokat, amiből csaknem egy évszázadig tartó áldatlan pereskedés keletkezik. A mohácsi vész utáni nehéz időkben, a török hódítások idején — Buda, Esztergom és Vác török kézre jutása után — fokozottan emelkedik Ság jelentősége. Fokozott hadviselési fontossága kitűnik abból, hogy 1546-ban várrá alakítják kolostorát. A vár első kapitánya Thury György, akinek jelentős része van a Balassa Menyhért által védett s a törökök által támadott Léva várának felmentésében. 1550 ben Jakusics Ferenc, a sági vár második kapitánya, diadalmasan veri vissza a váci törökök támadását. Sajnos, a szerencse mégis kedvez a túlerőben lévő törököknek, a vár 1552-ben tö rök kézre kerül s rövid megszakítással (1595—1626) egészen Buda viszszafoglalásáig az ozmánok birtokolják. A kolostornak várrá történt álszervezése miatt kiszorult szerzetesek természetesen szívósan harcoltak jogaikért. Bocskay István uralkodása