A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

A XIII. században a községet az esztergomi érsekség birtokai között találjuk, bizonyára ezért nem kerülhette el sorsát, amikor Csák Máté, az esztergomi érsekkel összeütközésbe jutva, az érsekség javai ellen pusztító hadjáratot vezetett. Ezidőtájt a község a nagysallói uradalom tartozéka volt. A XVIII. század végén Garamszentgyörgy ló- és marhatenyésztésével messze földön híressé tette nevét. Hozzátartozik : Garamszentgyör^yi puszta. A község területe 2617 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1137. Garamvezekény. A XI. században már lakott hely. Egy 1209-ben kelt oklevél Wezeken néven említi. A század végén a bényi apátság birtokában találjuk. Ekkor egy pápai tizedszedőjegyzék Vesequen alakban említi. A XIV. század közepe táján minden valószínűség szerint a Vezekénvi-csaiád a községhatár ura. Ezidőtájt a módosabb felvidéki községek sorába tartozik, legalább is erre vall az a feljegyzés, mely szerint 12 garas tizedet fizetett. A XVI. század második felében az esztergomi káptalan is birtokosai között szerepel. A szatmári békekötés után az Eszterházy- és Amadecsalád is részt bír a községhatárból, később pedig a Breuner grófi család is birtokos itt. A község területe 1917 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 655. Garany. Legrégibb birtokosának a Losonczi-nemzetséget találjuk, kik 1390-ben a Rakamazi-nemzetségnek adják zálogba. A Rakamaziaktól 1471zen a Zeöld-család szerzi meg, de rövidesen a Rozgonyi- és Bezerédy-familiáké. A XVI. század derekán újból a Losoncziak kezén találjuk. Ez időből származik a Losoncziak garanyi várkastélya is. A század vége felé Forgách Zsigmond a földesura, majd a terebesi pálosoké. 1753-ban pedig a Forgách Ádám gróf kapja a királytól. Később az Almássy grófok kezére kerül. 1663-ban pestis, 1831-ben kolera tizedelte, 1871-ben tűz hamvasztott, 1889-ben pedig árvíz pusztított a községben. A róm. kat. templom 1756ban, a ref. templom 1842-ben épült. Magyar lakossága a cseh uralom alatt igen sokat szenvedett. A község területe 3024 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1329, ebből róm. kat. 632, ref. 395, gör. kat. 264, izr. 38. Garbócbogdány. A község keletke zése és története ismeretlen. Az összeomlás előtt Forgách István grófnak volt itt birtoka. A község területe 1025 kat. hold s lakóinak száma a vissza csatoláskor 578. Gát. ösi magyar község. A gáti Gáth-család törzsfészke. A honfoglalás után Töhötöm vezér törzse népesítette be, később a Guth-Keled nemzetség birtokolta. A XVII.—XVIII. században a Rákócziaké volt, majd kincstári birtok s utóbb a Barkóczy grófok szerezték meg. Jelenleg a Latorica Rt.-nek van itt 3500 holdas birtoka. Túlnyonyomóan református vallású magyar lakossága állandóan zaklatást és elnyomást szenvedett a cseh megszállás alatt. Hozzátartozik: Csikósgorond és Nyárasgorond. A község területe 6513 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2217. Gercsely. írott nyomát elsőnek 1410-ből találjuk, de már korábbról a leleszi káptalan jószága. A XIV.—XVI. században birtokos itt még a Toronyai-, Csicseri-, Hruszkai-, Fodor-, Nagytárkányi-, Cselei-, Borbély*, Ronyvai-, Upori-, Czékey-, Gercselyi-, Ráskai-, Vassai-, Bánffy-, Eödönffy-, Gerendi-, Melith-, Czobor- és Malikóczy-, majd a XVII. szágadban a Zmeskál-, Tárczay- és Újhelyi-család. A XVIII. századtól többek között a Vékeyek, Inczédyek, Püspökyek, Almásvak, Héczeyek, Füzesséryek és Kigyóssyak voltak itt földesurak, majd korunkban Markovics Miksának «voit itt nagyobb uradalma. 1663-ban pestis, 1831-ben kolera tizedelte. A ref. templom 1800-ban épült. A világháború hőseinek emlékét a Hősök emlékműve, a visszacsatolás emlékét pedig az Országzászló őrzi. A községhez tartozik Cigánytelep. A község területe 1722 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 637. Gesztete. Gezeche alakban említik a pápai tizedjegyzékek. Ajnácskő várához tartozott a község, amelynek birtokosa legrégibb időben az ősnenies Lórántffy-család volt. Később báró Vécsey-, Balajthy-, Jankovics- és gróf Bethlen-családok vallották tulajdonuknak a határt. A század elején gróf Brechtold Sarolta és Putnoky Móricné voltak a legjelentősebb földbirtokosok itt. A Vécseyek kastélyát a Putnoky-család örökölte. 1787-ben épült a község róm. kat. temploma, melyet az 1890. évi nagy tűzvész elpusztított, de a rákövetkező években újjáépítették. A község területe 3668 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 849. Külterületi lakott helyei: Katalinpuszta, Kecskejáráspuszta, Léhipuszta, Nyeséspuszta, Seelespuszta, Tamásvölgypuszta. Gice. Az 1427. évi összeírás mint nagyobb helységet 32 jobbágytelkekkel tartja nyilván. Ekkor a Giczeycsaládé volt a birtok, később az Orosz-család, majd a Diószeghy-, HáI110S-, Fáy- és Czékus-családok adták kézről-kézre az uradalmat. A XX. század elején Fáy Albert, Remenyik Andor és Nagy Elemér voltak a főbb községi földbirtokosok. A Czékuscsaládtól két kúria származik, az egyikben a Remenyik-, a másikban a Nagy-család lakott. A Fáy-kúria újabbkeletű, maga Fáy Albert az építtetője. Az ev. ref. templomot 1530 táján építették, melyben értékes, 1722ből származó edények találhatók. A XVIII. században a község pipakészítő iparáról volt híres. A község területe 2183 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 592. A községhez tartozik Cigánytelep. Gortvakisfalud. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóbizófalva, Csenyizpuszta, Csereles, Felsőbizófalva, Gortvaypuszta. A község területe 1673 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 575. Gömörfüge. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Aranyszékópuszta, Felsőtanya. A község területe 1599 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 463. Gömörhosszúszó. Igazolt történelemelőtti szállás, melyen a honfoglaló magyarság is mingyárt megveti lábát. Egyidőben a Vattay- és a Losonczycsalád birtoka. A község területe 1870 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 599. Gömörmihályfalva. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Ablonci, Laponyapuszta. A község területe 1088 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 215. Gömörnánás. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Somkútpuszla. A község területe 1123 kat. hold, élekszáma a visszacsatoláskor 215. Gömürpanyit. 1427-ben a községnek a Tornallyay- és a Kompolthvcsaládok voltak a földesurai. Későbbi századokban a Palugyay-, Kiszely-, Szörcsey-, Sulyok-, Czékus-, Kovács-, Vozáry , Vattay-, Szent-Ivány-, Vladár-, Losonczy-, Borffy- és Trajtler- 31 -