A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

győzelmes kuruc-csapat diadalmi lakomájának színhelye. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Ádámtanya, Kerülettanya. A község területe 963 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1946. Bussa. Elsőnek az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben említik létezését s ez időben már fennállott ősi plébániája is. 1467-ben divényi várföld és az Országh-család jószága. A török közeledésének hirére Tercsi Mihály felszólítására a bussaiak kisebb erődöt építettek s a vitéz védők mindaddig ellenállottak, míg csak a török szét nem ágyúzta az erődöt. A hősies ellenállás iránt a török vezér oly nagy elismeréssel volt, hogy Tercsi Mihály vitéz parancsnoknak és életben maradt társainak kegyelmet adott. A XVII. században Balassa Imrének van itt jószága, majd a gróf Koháryés a Zichy-család is szerez itt uradalmat s mint hitbizomány a gróf Zichycsalád kezén is marad az összeomlásig. A község területe 1664 kat hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1045. A cseh megszállás alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Karlópuszta és Várhegypuszta. Bűstelek. Első írott nyomát 1380ból találjuk. Ez időben Heen fia, Hegen Benedek itteni birtokának harmadát Kisjánoki Miklós fia Jakabnak adja el. A község nevét ekkor Kisjánok-nak írták. II. Ulászló 1495-ben birtokot ajándékoz itt a Pogány- és Vízközi-családnak. 1553-ban Beély Simon a földesura. Későbbi birtokos még itt a Dóka-, Szabó-, Jankó-család. A község területe 177 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 72. Ezek közül róm. kath. 71, réf. 1. Buzafalva. Egykorú feljegyzések szerint a XV.—XVI. században a Belzsei-család birtoka. A török alatt tel jesen elpusztult s csak jóval később népesítették újra. A község területe 838 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 547. Buzínka. Neve Bozinka alakban elsőnek a XIII. században bukkan fel s ezidőben a Vid-nembeli Bozinkay-család a földesura. Valószínűleg több évszázadon át e nemzetséget uralta, mert egy 1567-ben kelt királyi diploma Bozinkay Máté birtokában említi. 1469-ben birtoka volt itt a Dobaycsaládnak is. Később földet szereztek a községben a Himyek, majd később a Katona-családnak volt itt uradalma. A XIX. század elején Grach nevezetű a földesura, de rövidesen a Zichy grófok kezére kerül s marad is az összeomlásig. A község területe 1840 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 480. Buzita. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. A tatárjárás után telepítették németekkel. 1249ben IV. Béla kiváltságokat adott lakóinak. 1262-ben V. Istvántól Prêchât (Perecsét) kapták, de 1263-ban ez a birtok visszakerül a jászóvári konvent kezére. Mátyás király buzitai Magyar Balázsnak adományozza. Ennek hősi elhunyta után 1497-ben a király a Vid-nemzetségbeli Kardos Cherubinnak adományozza. A XVI. században a bozitai Bécz-család a földesura. A XVII. századtól a Szentimrey-családnak volt itt birtoka és az ősi Szenimrey kastélyban igen értékes régiségek találhatók. Hozzátartozik Baromlaktanya, Csebitanya, Rózsástanya. \ község területe 3451 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1065 C—Cs Cakó. Régente Balog várához tartozott a község. Zsigmond király adománylevelében 1427-ben Chakofalva néven fordul elő. Ev. ref. temploma 1835-ben épült. Ujabban a Coburghercegek családi birtokához tartozott. A község területe 726 kat. hold, lélek száma a visszacsatoláskor 364. Céke. A Kaplony-nemzetségből származott Czékey-család törzsfészke. Egyházi feljegyzések szerint 1330-ból Cheyce alakban szerepel. A Czékeycsalád hűtlenségbe esvén, Zsigmond király jószágaikat elkobozza és Kerecsenyi Miklósnak adja, azzal a kikötéssel, hogy az 1407-ben lerombolt ősi cékei várat újból felépíti. 1423-ban a Czékeyek ismét visszaszerzik itteni birtokaikat, de nem sokkal rá az Imreghi-nemzetség kezére kerül a vár és a birtok. Ez időben birtokos itt még a Soós- és a Pálóczi-család is. A vár a századok során elenyészett. 1538ban Perényi Péter a várúr. A XVI. század második felében birtoka van itt a Ráskay-, Melith-, Jobbos- és Czobor-családnak, majd az ezutáni időkben a Sándor-, Beliske-, Sennyey-, Láczay-, Lapuspataky-, Pethő-, Zuthy-, Kapy-, Klobusitzky-, Rozgonyi-, Csáky-, Almásy-, Boronkay-családnak. 1663-ban pestis, 1831-ben kolera pusztította lakóit. A XIV. században máifennállott plébániája és ez időben ferences kolostora is volt. A község magyar lakossága a csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett. A község területe 3623 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1287. Csáb. Már a történelem előtti korszakokban megült hely. A határában feltárt leletek közül különösen bronzkori eszközök érdemelnek említést. A község ekkor még a György Márton partaljának nevezett dombon települt s csak később költözött át mai helyére. Első okleveles említése Possessio Chab néven emlékezik meg a községről. (1330.) A községhez tartozik Bikkpuszta. A község területe 2780 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 787. Csákányháza. Elsőnek a török hódoltság idején történik említés a községről. A török kiveretése után Bay Ferenc (1598) birtoka. Későbbi birtokos itt a gróf Koháry-, gróf Berchtold-, báró Révav-, gróf Cebrián-család, majd az összeomlás előtt Coburg Fülöp herceg. A község területe 3493 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1323. A cseh megszállást megsínylette. Hozzátartozik: Alsógalambapuszta, Cservölgy, Farkaskútpuszta, Nyárvölgy, Sikópuszta. Csalár. Elsőnek a török hódoltság idején merül fel neve s ez időben Hasszán Bajrám aga hűbérbirtoka. A török kitakarodása után Kéry Ferenc (1598) kezére kerül. Mint későbbi földesurakat találjuk itt a Voxith-, Horváth-, Bernátfi-, Darvas-, Prónay-, Révay-, Verbóy-családokat, majd az összeomlás előtt Vezekényi Lajost. A hozzátartozó Ipolykürtpuszta a XIV. században mint önálló helység szerepelt. 1375-ben Szendi István vajda, a Kálnay-család őse királyi adományt nyert rá. Később a báró Hellenbach , a Prónay-, Botlik-, gróf Keglevichcsalád kezére került. A híres Keglevich-kastély többezer kötetes könyvtárat, nevezetes gyűjteményeket és nagyszámú értékes relikviákat rejt magában. A község területe 2177 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 523. Hozzátartozik: Ipolykürtpuszta, Rendótanya. Csallóközaranyos. Régi település, ásatási leletek bizonyítják, hogy már a kőkorban is lakott hely volt. 1094ben Aureus locus néven jegyzik fel azon alkalomból, hogy Dávid herceg a tihanyi apátságot iktatja itt birtokba. Később Framatia alakban is felmerül neve. Lakosai évszázadokon át aranymosással foglalkoztak s nevét is innen vette. IV. Béla idejében Oronos alakban említik. Oklevelek említik még 1277-ből, 1396-ból, 1511-ből. Közben a Koncha-, Cylewan-, Levvkescsaládok a birtokosai. Később Ara- 16 -