A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Alsófegyvernek. Keletkezése a XIII. század végére tehető, első okleveles említésével azonban csak a következő század közepe táján találkozunk, 1343ban, amikor a község nevét Feguernek alakban írják. A helység neve családinév vonatkozásban is szerepel ebben a században: mint Petrus de Feguernek, aki honti nemes volt. A XV. században Villa Fegvrenek alakban írja egy feljegyzés. A XVII. század közepén Theodosius Sirmiensis horvát vitéz birtokában találjuk, mint Rudolf király adományát. A község ev. temploma 1716-ban épült és egy 1738-ból származó értékes úrasztali kelyhet őriz. A mult század első évtizedeiben a gróf Eszterházy-család birtokába kerül a község, melynek határában a Szulvovszky-családnak is jelentős birtoka van. Ez a család az említett Sirmiensis horvát vitéztől származik. A község területe 1359 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 407. Alsógellér. Első írott nyomára a község létezésének 1258-ban bukkanunk s ez időből való okirat tanúsítása szerint a győri várjobbágy Pethőcsalád lakóhelye. 1268-ban két hasonnevű települést is említenek. Az egyiket, mint villa Gyullert a komáromi vár tartozékaként, a másikat, mint villa Gullert s ez utóbbi a szolgagyőri várhoz tartozott. 1405-ben a gelléri nemesek lakóhelye. 1520-ban Márk Gergelyt és Alsógelléri Pongrácot iktatják be itteni örökölt birtokukba. Időközben a pannonhalmi főapátság is birtokába jut itt némely részeknek, de ezen birtokát 1539-ben elzálogosítja. Viszont 1576-ban más részeket az apátság vesz zálogba. Nagy izgalmat élt meg a község 1627-ben, amikor is boszorkánypörben szerepelt s a tanúkihallgatások a helyszínen folytak le. 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halászv István kapnak ide királyi adományt. 1658-ban Szente Bálint, 1728-ban pedig Varga János több udvartelekre nádori donációt nyer. A török világban a község teljesen elpusztult és csak később népesült be újra. A község területe 846 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 438. Alsógyőröd. Létezése a XIII. század első évtizedeiig vezethető vissza. Első birtokosaként egy Mochuua nevű ember szerepel. Ezidöben (1230 körül) a község neve Geurud alakban fordul elő okmányainkban. A XIII. század végén az esztergomi káptalan birtokában találjuk. A későbbi évtizedekben minden valószínűség szerint a Győrödy-család a földesura. A XVII. század második felében egyszerre három Győrödről tesznek említést okmányaink. Hogy az Alsó- és Felső-, illetve Nagy- és Kisgyőröd néven ismart községeken kívül melyik lehetett a harmadik Győröd, arra vonatkozólag nincsenek adataink. 1412-ben a község mint a Győrödi-testvéreknek (István, Imre és János) Zsigmond királytól nyert adománybirtoka szerepel. Hét évvel később azonban már nagygyőrödi Sobor István a község birtokosa, aki ugyancsak Zsigmond királytól pallosjogot nyer a községre. A XVI. század elején, amikor a község nevét Gyevrevd alakban írják, a Lévai- és Haraszti-családot találjuk birtokában. Ezidőtájt a lévai vár javadalmai közé tartozik. Földesurai tehát azonosak a lévai uradalom ekkori birtokosaival: 1544-ben az áruló Balassa Menyhért, 1553-ban a korona, 1560-ban Dobó István, 1602-ben ismét a korona, majd Kolonich Szigfrid, 1640-ben Csáky László bírja a lévai várral együtt. Közben a török is megjárja, így 1573-ban, amikor a község majdnem földig pusztul. Egy évszázaddal később ismét megjelenik a török a magához tért községben és ismét pusztulás jelzi rövid ittartózkodását. A kuruc szabadságharc alatt vitézi tettei elismeréséül Bottyán János tábornoknak ajándékozza Rákóczi Ferenc a lévai várral együtt. A szatmári békekötés után az Eszterházyak, a Zichy- és a Péli Nagycsalád a birtokosai. Ezidőben VelkyGyurad néven szerepel Nagy-Győröd. A mult században az Eszterházyak része itt a Schöeller-család tulajdonába ment át. A községhez tartozik Patyipuszta. A község területe 1892 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475. Alsóhutka. A község keletkezése felől megoszlanak a vélemények. Bizonyos azonban, hogy a XVII. század elején a helység már fennáll és ekkor a Lévay-család tulajdona. Később a Rákócziak birtokában találjuk. A határában feltárt őskori leletek arra utalnak, hogy már a népvándorlás századaiban élénk település színhelye. Külterületi lakott helyei: Komocsó, Parti. Területe 864 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 359. Alsójányok. Okleveles első nyoma 1287-ben Januk néven említi, 1310-ben Jánoki Jakab a földesura. 1346-ban Streiz Marchard-ot iktatják itt birtokba. 1402-ben Jannik alakban bukkan fel s ez időben a Berzéte-család kezén van. 1553-ban Alsó-lányok néven az óbudai apácáké, de 1647-ben már a pozsonyi apácák birtoka. Később a gróf Eszterházy-, a gróf Zichy-, majd a gróf Pálffy-család tulajdonába ke rül. Határában pogánykori őrhalmok emelkednek. A község területe 1061 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 260, ezek közül 257 róm. kath. és ref. 3. Alsókálosa. Ez a község 1427-ben a Korláth-család tulajdonában van. Ugyanekkor a szomszédos Téski-puszta, mint Alsó- és Felső-Thyska község szerepel az oklevélben. A Fügei-család, majd a Kozma- és Csathó-családok kapták birtokul. 1427-ben Ablonc-pusztát is említi egy oklevél. Alsókálosát 1458-ban a Horváth- és Draveczky-család, később a Draskóczyak és Hevessyek bírják. A háború előtti években Hámos Lászlóné és Hevessv János voltak a földbirtokosok. Az ev. ref. templomot 1889-ben építették, értékes műkincse egy 1618-ból származó úrasztali serleg, mely ödönffy Vinnay Borbála ajándéka. 1894-ben a községben nagy tűzvész pusztított. A falu mellett lévő Dapsi-pusztát is egy 1427. évi oklevél említi, mint a Ravasz-család tulajdonában lévő birtokot. A község területe 2189 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 675. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Borbolyapuszta, Cigánynegyed, Csillingpuszta, Dapsipuszta, Téske. Alsókerepec vagy Pusztakerepec. Hosszú századok alatt Dercen község sorsában osztozott, mint annak tartozéka. A XIX. század derekától azonban önálló község. A prágai kormányzat az elvett magyar birtokokra ruszinokat telepített. A község területe — 5 —