A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nyiresi Tichy Kálmán: Rozsnyó

múltú s ez a különböző intézményekben, alakulatokban is kifejezésre jut. Van egy száznyolcéves kaszinónk, több mint százéves kereskedelmi társulatunk, 90 éven felüli Nőegyletünk, a többiekről nem is szólva. A Délről Északra áttett határok Rozsnyótól nagy vidéket vágtak el s ennek hiányát sok tekintetben érzi. Egyben nagy fölényhez jutottunk: a visszacsatolás által turisztikai s idegenforgalmi lehetőségekben, de csak rövid időre, mert a Kárpátorosz föld hazatérése ebből is lefarag most valamit. Ez a veszteség is eltörpül azonban a hazatérés öröme mellett s ha Rozsnyó hivatottsága szerint bekapcsolódik a megnagyobbodott Haza vérkeringésébe, okvetlenül megtalálja a módját, hogy a maga jobb jövőjét is kiépítse az új keretben. A mint a város múzeuma mutatja: multunk magyar. Ha német bányászok voltak is őseink, de azokat alaposan áthonosítottuk! A cseh népszámlálás 1930-ban már csak 3211 magyart mutatott ki közel hétezerből, de hogy milyen eszközökkel dolgoztak, jól tudjuk. Mielőtt idejöttek volna, Rozsnyónak 90 százalékos magyar lakossága volt. Nem lehet azonban tudni, vájjon a stuttgarti Deutsches Institut „Sippenkunde'.' csoportjában, hogy vagyunk „előjegyezve"... Egy szép napon u. i. volt egy késői múzeumlátogatóm, igénytelen szürkébe öltözött, kistermetű turista hölgy, aki német bocsánatkérések között óhajtotta órán túl is látni a Múzeumot. Csak nagyon röviden, mint mondta, de okvetlenül. Bevezettem, igen gyorsan, szakértő áttekintéssel futotta át az anyagot, száraz, kurta kis mondatokban kérdezett s csak akkor csillant fel a szeme, mikor a mézeskalácsos céh rézmetszetű céhlevelét fedezte fel egy vitrinben, német szöveggel, a város korbeli látképével. Megkérdezte, milyen évből való a céhlevél? 1790. „Danke". Ezt feljegyezte s aztán gyorsan búcsúzott. Mikor lement, megnéztem beírását a vendégkönyvben. Ennyi volt: „Louise Fick, Berlin". Fejemet merném rá adni, hogy azóta Rozsnyó is kapott egy zászlócskát a stuttgarti nagy térképen, mely számontartja a világ minden németjeit. De sebaj. Sok vihart láttunk, kiálltunk s tovább őrködik felettünk a Nagyságos Fejedelem virrasztó szeretete!