A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

lévai Ady—Bartók-est, Móricz Zsigmond látogatása országos jelleggel bírt. 1927-ben vetették meg a lévai múzeum alapjait. Kriek Jenőé az érdem, ő vette rá a dúsgazdag Nécsey verebélyi nábobot, hogy értékes őskori, néprajzi és képgyűjteményét Léva városára hagyja. Ezenfelül 400.000 koronás főiskolás alapít­ványt létesített. Az alapítólevelet „Hamar bácsi", az öreg nyugdíjas táblabíró nagy jogászi furfanggal úgy fogalmazta meg, hogy csak magyarnak juthasson az ösztöndíj. 1930-ban alakult meg a Lévai Magyar Köz­könyvtár. 13.000 kötetével a magyar kultúra bás­tyája volt. Nemcsak szórakoztató, hanem tudomá­nyos osztálya is igen fejlett és gazdag. Schubert Tódor és Kriek Jenő fejlesztette naggyá. A cseh cen­zúrát mesteri módon játszották ki. Sok tilos könyv húzódott meg a polcokon, pedig a könyvtárnak igen szigorú cenzora volt: Hrúz Sámuel lévai tanfel­ügyelő, a csehszlovákizmus lévai főapostola. ő — többek közt — következő könyvek kiselejtezését ren­delte el „államvédelmi szempontból": A magyar ser­téstenyésztés, dr. Titz Katolikus Erkölcstana, A zsidó gimnazisták héber imakönyve, Pintér Állattanja. Sőt magyar irredentának tartotta Homerost és Sophok­lest. Kitiltotta az Odysseát és Antigonét a könyv­tárból. A magyar dalnak is ünnepnapokkal adózott Léva. A Dalárda Jubileumi hangversenye, az Orszá­gos Dalosverseny, a Tanítói Dalárda hangversenye, A Cselényi-est, a SzMKE dalárdák hangversenye a magyar nemzeti öntudat megnyilvánulásai voltak. Léva összekötő szerepet játszott a felvidéki ma­gyar kultúrközpontok között. Elhozta Lévára messze vidék magyar kiválóságait és elküldte fiait máshová. A pozsonyiak sohasem felejtik el a „garamvölgyi estet". Léva magyaros vendégszeretete vonzotta az idegeneket. Igen sok kongresszus volt a városban. Itt zajlott le a felvidéki reformátusok híres zsinatja, amelynek törvénytervezetét 16 évig nem hagyták jóvá a csehszlovák kormányhatóságok. A nemzet napszámosai, a magyar tanítók, háromszor jöttek össze Léván. Felejthetetlen volt az 1928-as Kazinczy-emlék­ünnepélv. Ez volt a második lévai Kazinczy-est. Ka­zinczyt mindig szomorú időkben ünnepelte a lévai magyarság. Születése századik évfordulója a Bach­korszak idejére esett, halála századik évfordulója a cseh rabság korára. Mintha a Gondviselés őt adta volna nekünk példaképül, hogy börtönök ellenére szegényen, betegen, lerongyolódva se feledkezzünk meg a szellemről, melyet ő hirdetett. És jöttek a többi estek: Arany ünneplése, a He­likon írógárdájának látogatása, a nagy tiltakozó gyűlés a cseh iskolapolitika ellen és elérkezett az 1935-ös év. A SzMKE megrendezte a lévai „gyön­gyösbokrétát".-Ragyogó napsütéses időben felvonul­tak a Felvidék magyar tízezrei és hitet tettek a ma­gyar szó, dal, ruha, az ősi magyar szokások mellett. Bemutatták hűségüket a magyar lélekhez, a magyar erkölcshöz, a magyar fajhoz. Tapasztalhatta min­denki, hogy a felvidéki magyarság nem gyökértelen fa, mert ragaszkodik nemzeti hagyományaihoz. Igen érdekes munkásságot fejtett ki a lévai Já­rási Közművelődési Testület is. A csehek maguk sem sejtették milyen fegyvert adtak a közművelési tör­vénnyel a kisebbségek kezébe. Léván a magyarság hivatott képviselői irányították a JKT ügyét. A tes­tület 1936—1937-es előadás-sorozata a kisebbségi problémákról országos viszhangot keltett. Könyv­alakban^is megjelentek az előadások. A Felvidék kü­lönböző helyeiről jöttek össze az előadók megvitatni nemzeti életünk döntő létkérdéseit. A közel 30 elő­adás felölelte kisebbségi életünk minden kérdését. Néhányat emelek ki belőle: Ludwig Aurél: A ma­gyarság gyakorlati feladatai. Schubert Tódor: Ma­gyar egyesületek Szlovenszkón. Borsody István: A szlovenszkói magyar ifjúságról. Vass László: Cseh­szlovákiai magyarság és Európa. Valamint az összes előadások koronája: Révay István gróf: Nemzetiségi demográfia és kisebbségünk. Ilyen alapos késziilt­ségű, a számadatok megdönthetetlen bizonyítékaival felépített előadás kevés hangzott el kisebbségi éle­tünkben. A lévai kultúrrendezések koronája kétségkívül a János vitéz előadása volt. 1938 aug. 13., 14., 15. arany betűkkel van beírva kisebbségi életünk króni­kájának lapjaira. Tízezrek zarándolkoltak Lévára. Csak most láttuk meg: mennyien vagyunk. A kül­földi újságírók is csodálkoztak. Ezt a várost mutat­ták ki a csehek szlovák többségűnek? A tények rá­cáfoltak a népszámlálás adataira és csalásaira. Nem feledkezhetünk meg azonban Léva hetilap­járól a „Bars"-ról sem. Szerkesztői ifj. Kersék Já­nos és Koperniczky Kornél vezetésével oroszlánrészt vállaltak kultúrális és politikai harcainkban. Minden „ellenlap" rövidesen megbukott. A Bars azonban él, mert fegyvere az igazság volt. A felvidéki magyar politikai életben is jelentős szerepe volt a lévai magyarságnak. A Rudnay-féle összeesküvéssel megkísérelte erőszakosan legyőzni a lehetetlent. A terv azonban már az előkészületeknél megbukott. A Keresztényszocialista párt program-

Next

/
Thumbnails
Contents