A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Féja Tibor: Léva

Irta: FÉJA TIBOR Sok idő telt el, míg Léva Baratka község kis íiliájából a déli Garamvölgy középpontja lett. Ba­ratka elpusztult, nevét csak egy dűlőnév őrzi. De Léva él és fejlődik. Lakosainak erős akarata min­den bajon diadalmaskodott. Hiába voltak háborúk, természeti csapások. Hiába pusztult el úgyszólván minden, amit hajdan építettek. A Lévaiak nem csüg­gedtek. Kezdték elülről. Pedig rengeteg gátat emelt életakarásuknak maga a honi föld is. A lévai határ­ban, ott, ahol a Selmecbányái hegyek végső nyúlvá­nyai síkságba mennek át, valaha nagy mocsarak terültek el. Ma e téren kenyeretadó, aranykalászos búza reng . . . Tavasszal zöldéi, nyáron sárgul rajta a „kenyér". Innen vannak a város zöld-sárga szí­nei is. Honnan ered a város neve? — Némelyek szerint a szláv lava-bal szócskából, ez jelölte talán a város Garam-balparti fekvését. Mások IV. Béla jelzőjéből — a leventéből — származtatják a város nevét. IV. Béla építette ugyanis Léva várát. Legegyszerűbb a dr. Haiczl-féle származtatás, mely szerint a város neve a „Léva" család nevéből ered. Ennek őse a régi Baratka község egyházi hoszpitumában többeké és szabados volt. Ez a birtok Ó-Léván feküdt. A leglegendásabb s meglehetősen valószínűtlen elmélet az, mely a város címerében lévő oroszlánhoz (leo) fűződik. Eszerint az ősmagyarok (különösen a Barsban letelepülő Bors vezér törzse) szívesen fog­lalkoztak oroszlántenyésztéssel. Részint mivel kis­korukban asszonyaik játszótársa volt, részint mivel később az ellenség hadsorainak eresztve, ezeknek megbontására szolgált. Az oroszlántenyésztésre pedig nagyon alkalmasnak mutatkoztak a lévai mocsarak. Leo, Lev, Leva, majd a magyar hangsúly teljes ki­alakulása után: Léva a név útja. A tatárjárás után megkezdte IV. Béla az ország újjáépítését. A múlton okulva, rájött, hogy erős várakra van szüksége. Az óbarsi és felsőváradi föld­várak elvesztették jelentőségüket. A bányavárosok felé vezető útnak erős védőmü kellett. Igen alkal­masnak bizonyult erre a mocsarak által körülvett magas lévai trachit-domb. Ide építette IV. Béla vá­rát. A vár körül csakhamar virágzó község — Uj­Léva — létesült, amely egyesülve Baratka filiájával, Ó-Lévával megvetette a mai Léva alapját. Léva vára kezdetben királyi birtok volt. Később a hatalmas trertcséni várúr, Csák Máté kerítette ha­talmába. Halála után ismét királyi birtok lett. Ez időben szomorú esemény játszódott le a vár­ban. Az országgyűlés Zách Felicián merénylete után elrendelte az egész Zách-nemzetség harmadízigleni kiirtását. Zách idősebb leánya Kopai lévai várnagy felesége volt. Az országgyűlés határozata alapján őt is kivégezték. Férjét börtönbe zárták, ott is halt meg. Gyermekeiket a máltai lovagrend mentette meg. Zsigmond a várat 1395-ben Sárai Lászlónak adomá­nyozta, akinek fia Péter, felvette a Lévai nevet. A Lévai-család ezután 150 évig birtokolta a várat. A török harcok 1574-ben kezdődtek Léva kö­rül. A várost ekkor felégették a törökök, de a vár évtizedekig ellenállt, ami nem is csoda, hisz oly vár­kapitányai voltak, mint Dobó István, az egri hős. Léva vára csak 1063-ban került török kézre. A vár fokán azonban csak fél évig lengett a török félhold. 1664-ben Souches tábornok csapatai visszafoglalták. A török azonban nem nyugodott bele Léva elvesz­tésébe, Ali esztergomi basa 30.000 emberével Léva ellen indult. A vár vitézül ellenállt és csakhamar megérkezett Souches és Heister vezetésével a fel­mentő sereg. Ezeknek soraiban harcolt többek közt Balassa Bálint is. Július 20-án zajlott le a híres lévai csata, amely a keresztény hadak fényes győzelmével Léva felszabadítását eredményezte. Elesett Ali basa, de Koháry is. Emlékét egy kis ligetben oszlop őrzi. Igen nagy szerepet játszott Léva vára II. Rá­kóczi Ferenc szabadságharcában. Ekkor Ocskaynak kedvenc városa volt. Kétszer vette vissza a labanctól és itt tartotta esküvőjét Tisza Ilonával. A Visszatért Felvidék Adattára. — 337 ­00

Next

/
Thumbnails
Contents