A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Noszkay Ödön: Érsekujvár

kat fegyver és tűz pusztította el. A földek műveletlenül. parlagon hevertek és a magyar földesurak onnét hoztak jobbágyokat, ahol felesleges embert találtak. Magyar jobbágy már nem volt, a morva határról telepítettek be munkásnépet, és a Komjátiöböl régi magyar falvait már ők építik újra. Surány, Komját, Várad, Egyháznagyszeg, Malomszeg, Tótmegver stb. ősi magyar falvakba így kerülnek a szlovák települők. Érsekújvár. A Ferences-kolostor ebédlője. Érsekújvárnak mint mezővárosnak élete 1691ben kezdődött meg. Mikor Érsekújvár a török fennhatósága alól megszabadult, 1685-ben Széchenyi György volt az esztergomi prímás. És bár majdnem 100 év nyomta a vállait, még mindig igen fürge, tevékeny ember volt. A várat a katonai kincstártól visszaváltotta, és mivel az volt a terve, hogy a vár területén iparos, kereskedő és mezőgazdasági várost alapítson, települőket hívott a várba, házhelyeket, telkeket osztott ki közöttük. Jönnek városi, falusi lakosok, földművelők, iparosok, katonák, akik mind az új város területén keresik boldogulásukat. Legnagyobbrészt magyarok telepednek le, de vannak szlovák, német, horvát, sőt olasz és francia bevándorlók is. Egy megkeresztelkedett török is akad a régi, a vár idejéből ittmaradt tiszta magyar lakosok között. Az érsek 1691. október 29-én kiváltságlevelet adott Érsekújvár mindenkori lakosságának, amelyet Lipót király is megerősített. Az oklevél 8 fejezetre oszlik. Érsekújvárnak nem volt határa, mert csak várterület volt, miért is az érsek az Érsekújvár körül elpusztult négy érseki községnek: Lék, Gúgh, Gvörög és Nyárhíd községek határait érsekújvári határrá olvasztja össze. Az érsekújvári lakosokat felmenti minden robot alól, csupán csak 7 rajnai forint fizetésére kötelezi azokat a birtokosokat, akik az érsektől Érsekújvár határában 50 szapus földet kaptak. Akik csak 25 szapus földhöz jutottak, azok a 7 rajnai forintnak csak a felét tartoznak fizetni. Az oklevél megengedi a lakosoknak Szent Mihálytól karácsonyig a bormérést, megengedi a helypénzszedést, továbbá hogy a mezőváros polgárai szabadon kereskedhessenek. Magánjogi ügyekben és kisebb kihágásokban a város bírája szolgáltat igazságot. Az oklevélnek 8. pontja biztosítja Érsekújvár lakosainak a szabad kereskedelmet az egész országban és tulajdonképen ez a pont az. amelyik Érsekújvárnak úrbéres községéből iparral és kereskedelemmel is foglalkozó mezővárost alkotott. Ez az oklevél azonban nem csatolta a mezővároshoz az érsekségnek a vár alatt letelepedett jobbágyait, akik továbbra is közvetlenül az érsekség jogszolgáltatása alatt állottak és nem részesültek a város lakosainak kiváltságaiban. Jogilag két Érsekújvár alakult 1691-ben: az egyik a vár területén, ez volt a kiváltságos mezőváros, a másik a vár alatt, ez volt az esztergomi érsek úrbéreseinek községe. A két községet jogilag Esterházy Imre érsek 1733. június 6-án kelt oklevelével olvasztotta egybe, és a vár alatti jobbágyokat a kiváltságolt mezővárosba kebelezte be. A város az esztergomi érsekek joghatósága alatt állott egészen 1848-ig, amikor az 1848. évi IX. t.-c. a földesúri joghatóságot és az úrbéres tartozásokat megszüntette. A törvény ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi országgyűlés részletesen fog foglalkozni azzal, hogy a földesurak mily módon nyerjenek kárpótlást elvesztett úrbéri jövedelmeikért. Azonban az 1848— 1849. esztendőknek a szabadságért vívott küzdelmei, utána pedig a rideg abszolútizmus kormányzata a legközelebbi országgyűlés idejét a messze bizonytalan jövőbe tolták ki. Ferenc József császár a kártalanítás kérdését nem ejtette el s az országgyűlés helyett pátenssel szabályozta. A császári parancs 1853. március 2-án jelent meg és az érsekség is bejelenti kártalanítási jogigényét érsekújvári birtokaira vonatkozólag a földtehermentesítési igazgatóságnál. Érsekújvár városa azonban azt a meglepetésszerű kijelentést tette, hogy az esztergomi érseket a város részéről semminemű kárpótlás nem illeti meg, mert az érsek még 1691-ben lemondott mindennemű földesúri jogigényéről és amit Érsekujvár városa az esztergomi érseknek fizetett, az az egyházfőt megillető egyházi tizednek rovatába tartozik. A vitás kérdést hosszú pereskedés után a nyitrai törvényszék döntötte el 1874 jún. 11-én, és bírói úton állapította meg a kárpótlás öszszegét. Érsekujvár városa a 18. században élénk részt vett ezen századnak gazdasági életében. Fejlett marhatenyésztése, gabonatermelése, ipara és kereskedelme a Kis-Alföld egyik legforgalmasabb városává teszik. Szerencsés fekvése a buda—bécsi országúton, később pedig, mikor a vasutat megnyitották, a bécs—pesti fő vasútvonal mentén gazdasági életének fejlődését nagyban elősegítette. Marháit a bécsi és pesti vásárokra hajtotta, gabonájával a virágzó dunai gabonakereskedelembe kapcsolódott, mesterembereinek iparcikkeit, jóhírű kereskedőinek boltjait a messze falvakból is felkereste a közönség. Iparosai céhszervef Érsekújvár.' Folyósórészlet a Ferencesek kolostorából. 331 —