A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szombathy Viktor: Komárom

nem voltak hajlandók átköltözni a túlsó oldalra, mert a Vág s a Duna összefolyásánál a fakereskedelem már igen virágzott: a jó üzletet nem illett otthagyni, így aztán az újonnan épült házak csak földszintesek lehettek. 1783-ban hasonló nagyarányú földrengés pusztította a várost. Ennek emlékére húzzák meg délután három órakor, mindennap, a Szent András templom nagyharangját s Péter Pál utáni vasárnapon nagy engesztelő körmenetet rendeznek. 1822-ben földrengés, 1831-ben kolera, 1848 szeptemberében óriási tüz támadt. Négyszáz ház égett le, a templom, a megyeház, a dunai híd, az iskola, a plébánia. A szabadságharc alatt 1849 márciusában kezdték ágyúzni a várost s a várat, de Komárom egészen a világosi fegyverletételig büszkén tartotta magát, az osztrák nem vehette be. Guyon s Klapka hősiességének sugara még ma, annyi sok veszedelem után is, ragyog a vár fölött. Mária Terézia adta meg a városnak a szabad királyi város jogait, kemény hetvenezer forintokért: ezekben az időkben Komárom, népességre nézve az ország ötödik városa volt: 8321 lakossal. A Rákóczi-háborúk után Komáromot népesség dolgában csak Brassó, Buda, Kolozsvár és Nagyszeben előzte meg ... István király, Mátyás, törökök, osztrákok, csehek, Duna s földrengés: ha pár szóban akarnánk összefoglalni Komárom történetét, akkor talán elég volna ennyi. De bármilyen nemzet hadai ülték is a várat, a város magyar maradt, büszkesége a harcos országnak s ideszármazott besenyőt, osztrákot éppúgy a maga képére formált, mint ahogy a maga képére alakította a török háborúk elől felhúzódott gazdag rácokat is. A régi rácoknak, Jókai aranyembereinek emlékét ma egy bezárt görög szertartású templom őrzi s egy temető. Volt idő, amikor csak sóhajjal említették Komárom nevét, mint negyvenkilencben, Klapka idejében s most, a legutóbbi húsz év alatt. E sóhajtásba azonban utóbb egy kis boldogság is vegyült: Komárom volt Csehszlovákia legmagyarabb, leggerincesebb városa. Hosszú éveken keresztül várakozással és reménykedéssel tekintett a Felvidék lakossága Komárom felé: a szíveket Komárom emelte legmagasabbra mindig, innen indult ki a legtöbb kisebbségmentő, nemzetápoló kezdeményezés, politika, irodalom, művelődés, gazdasági élet: ide futottak szálai. A komáromi, kőszűz a bástyafalon fügét mutat a népnek, a Komárom a XVI. században. Egykorú metszet. közhit szerint. De a valóság az, hogy a kőszűz letört kezében koszorú volt, koszorú, amelyet e nemzeti küzdelem hőseinek nyújtott. Kevés ember volt Komáromban, — magát igaz magyarnak valló ember tudniillik, — akinek e koszorúból ne illett volna adni legalább egy levelet, az utóbbi húsz esztendőért. így élt Komárom tífusz, földrengés, csatazaj, dunai naszádosok éneke, szekeresgazdák ostorpattogtatása, török, osztrák és cseh között s lerázva magáról mind e kellemetlenségeket. Mint kemény tél után az első napsütésre a tavaszi ibolya, úgy virágzott ki mindig szerényen s nem hivalkodóan a város magyar élete. Csodálatos erő lehetett az, amelynek segítségével a különféle jöttment nációkat magába tudta olvasztani a város. Eltűntek a törökök, — csak néhány feketebajszos arc őrzi emléküket — eltűntek a rácok, — csak a fotballpálya elnevezése, a Ráckert, emlékeztet rájuk, — elillantak az osztrákok, csak egy-két sétáló nyugdíjas katona maradt a Nádor uccán, — eltűntek a csehek. Elsodorta őket a vihar, de nem sodorta el a kékbeli, ezüstgombos szekeresgazdákat, az ősi komáromiakat, akikről Herman Ottó így beszél: „A magyar arcra s tekintetre nézve a próbakövet ott találjuk meg legbiztosabban, ahol a viszonyok úgy alakulnak, mint például Révkomáromban, ahol a változó, áramló, könnyen engedő városi elemekkel szemben tömör elem áll fenn, mely hajlam s hivatás szerint egynemű, nem vegyül s csak kevés töredéke veszi fel a divat mázát. Ezt az ú. n. szekeresgazdák alkotják. Megfelelő renden bármely más nemzetnél ehhez fogható tekintetet hiába keresünk s önkéntelenül is feltolul a gondolat azokra a döntő tulajdonságokra, amelyeket Vámbéry, mint a magyarság államalkotó s államfenntartó nemes és kiváló tulajdonságait, felállított és kimutatott". Komárom országos jelentőségű története a szabadságharccal egyidőre befejeződött. A vár lassankint anakronizmussá lett s amely falak Bécset készül-