A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Kemény Gábor: Kárpátalja

Levágtak a törzsről húsz év előtt, ma levágtak az ágról... Jankovics Marcell K könyv hasábjain mindeddig a visszatért Felvidék magyarjairól szóltunk. És most szenteljünk pár sort a testvéreknek, akik odaát maradtak a velvederei döntéssel meghúzott határokon tál s élik tovább az elszakítottság, a kisebbségi másodrendűség keserű életét. Szóljunk róluk, mint testvérekről, akiket a közös mull, nyelv, kultúra és közös magyar célok kaj>csolnak velünk össze és emlékezzünk meg róluk, mint bajtársakról, akiket húsz nehéz esztendő sok-sok szenvedése, sok-sok reménykedése és a magyar jövő szent hite forrasztott velünk össze és tari együtt immár elválaszthatatlanul. Hozzánk tartoznak ők a szellem és a lélek jogán: a magyarság örökérvényű és megmásíthatatlan parancsa szerint. Akaratuk, céljaik és vágyaik: a mi akaratunk, célunk és törekvésünk is. Küzdelmekben megacélosodott életük minden szívdobbanására a mi lelkünk azonnal felel. Mert — széles e világon — bárhol is csendüljön fel a drága magyar szó, öltsön testet a magyar szellem, bárhol is hajoljon termő, szent anyaságával magyar szót gügyögő gyermeke fölé magyar anya: olt a tizenkétmilliós magyar nemzet oszthatatlan nagy melegsége és szeretete van jelen. .4 magyar közösséggé, melyet nem darabolhatnak szét oktalan politikai határok. Amely emberileg meghúzható határok fölött való és szent közösségbe forrasztja a Föld minden magyarját. Es hozzánk tartoznak ők húsz kemény esztendő közös szenvedése, közös könnye és reménysége kapcsán. Osztályos bajtársaink voltak ők húsz éven át s e húsz esztendő ma már történelem. Egymillió magyar heroikus története. És e húsz esztendős közös múltnak emléke: felejthetetlen élmény, mely mindnyájunkat kötelez. Őket arra, hogy ne térjenek le az ösvényről, melyet közösen választottunk, s mely a nemzeti becsület, a férfiasság és az igazság útja. És kötelez bennünket, hogy ne feledkezzünk meg sohasem az egyetlen nagy magyar célról és az igazabb magyarságról, melynek parancsait együtt ismertük fel. Az igaz magyarságról, mely a magyarabb magyarságnak és emberebb emberségnek szent kiteljesedése. Pozsony, Nyitrü, Trencsén, Késmárk, Eperjes, Igló, Dártfa, Lőcse, Besztercebánya magyar vérrel és könnyel megszentelt földje felé tekint most szemünk, a Felvidék ottmaradt minden magyarja felé és izenjük nekik: azzal a szent hittel éljenek, mellyel húszesztendős közös sorsunkat alakítottuk. S mellyel mi tekintünk az új magyar élet elébe. Ez a hit: fegyver, cél és győzelem. Mert a nagy hit legyőzi a halált. (ö. j.) - 312 —