A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Borsody István: A magyar-szlovák kérdés

csak szereplők vannak, magyarok és szlovákok, akik félreértésekben és a szakításig fokozott nézeteltérés­ben elmúlt korszak után ma is úgy állnak a Kárpá­tok határolta medencében, mint a hajdani békesség idején: természetes egymásrautaltságban, a közös év­századok alakította emberi közelségben, a megbékü­lés el nem tüntethető várakozásában. A magyarországi szlovákok elégedetlenségét kez­dettől fogva a csehek szították. A csehek befolyása nélkül talán a szlovákok konciliánsabbak lettek volna és ez kedvezően befolyásolhatta volna a magyar poli­tika vezetőit is. Az 1867. évi kiegyezést követő kor­szakban sűrűn található magyar részről megértés a nemzetiségek jogai iránt — de elsöpört minden jó­indulatú törekvést a szembenálló személyek heves­sége és hajthatatlansága. A kompromisszum nem jött létre és erről mindkét fél bőven tehet. A magyarokat a nemzeti állam ambíciója fűtötte. A szlovákokat fő­leg a cseh hatás tette alkalmatlanná arra, hogy ügyes politikával és mérsékeltebb magatartással segítsék elő a nemzetiségi kérdés tisztázását. A cseh volt az egyre jobban elboruló magyar-szlovák viszony rossz lelke. A csehek önkényesen és hamis elméletekkel igye­keztek eltorzítani a szlovák-magyar történelmet, ami­kor a szlovákság szellemi fejlődését a cseh-szlovák tengely forgásába igyekeztek beilleszteni. A mult szá­zad negyvenes éveitől kezdve a csehek igen élénken érdeklődnek a magyarországi szlovákok iránt. Cseh írók és politikusok egyre sűrűbben látogatják Ma­gyarország szlováklakta vidékeit és személyes kapcso­latokra tesznek szert. „Történelmi alapnak" főleg a husziták magyarországi szereplését használják fel. Dolguk könnyű, mert a huszita emlékek sok nyomot hagytak a szlovák protestánsok körében, a cseh nyelv a vallási és irodalmi élet révén két évszázad multán is megtartotta uralmát a szlovák nyelv fölött. A nemzeti ébredés korában ugyan a katolikus Bernolák Antal hadat üzen a cseh nyelvnek és a nyugati szlovák nyelvjárást emeli szlovák irodalmi nyelvvé, de a szlovák katolikusok csehellenessége nem szünteti meg a protestánsok folyton lappangó csehbarátságát. Ks a katolikusok szívesen kirobbanó csehellenessége éppolyan jellemző kísérője lesz a későbbi szlovák politikai fejlődésnek, mint a pro­testánsok könnyen ébredő csehbarátsága. Stúr Lajos megerősíti Bernolák vívmányát és a középszlovák nyelvjárás elismertetésével végleges irányt ad a szlo vák irodalmi nyelv fejlődésének. A cseh propaganda azonban nem hátrál és szívósan folytatja a szlová­kok beszervezését a közös csehszlovák gondolat je­gyében. Mióta Palackv megalkotta a cseh történelem nyu­gat-keleti tengelyét és Szvatopluk Nagymorva Biro­dalmának nyomain a szlovákok felé is kitárta a csehek érdeklődését, azóta egyre népszerűbbé vált cseh körökben az a tétel, hogy a németek közé ékelt nyugati cseh nemzetnek a keleti szlovák erőforrásokra támaszkodva kell megvívni harcát a germánsággal. A csehek ennek érdekében fölnagyí­tanak minden kapcsolatot, ami a szlováklakta Észak-Magyarország és Csehország között talál­ható, másfelől törölni igyekeznek minden hatást, ami a magyarság felől érte a szlovákokat. A csehek által felállított elmélet könnyen hat a népe sorsa fö­lött elégedetlenül elmélkedő egy-egy nyugtalan szlo­vák patriótára. Jiskrában felfedezik a cseh testvért, aki az elnyomott szlovákokban felébresztette a nem­zeti érzést, felvirágoztatta a csehszlovák testvériséget és a vérig kínzott parasztot eltöltötte az örök élet hi­tével. Tömegesen alig hathattak ezek a nézetek, de nem múlhatott el nyom nélkül az sem, ha csak néhá­nyan a szlovák vezetők közül elhitték, hogy Jiskra egy új kor hajnalhasadását jelenti a szlovák nemzet életében. A huszitákra vonatkozó szlovák vélemények mindenesetre megoszlottak akkor is és azóta is. Skul­téty József szlovák történész az, aki leszögezte, hogy Jiskra gyakran változtatta nézeteit és politikai hatást a szlovákokra egyáltalán nem gyakorolt. A csehek mindenesetre igyekeztek megalapozni az irántuk való szimpátiát a szlovákok körében és amint a későbbi események mutatták: nem sikertelenül. Azon a tényen, hogy a szlovák irodalom cseh­nyelvű kezdetei — a nyelvi különbözőség elle­nére — a legszorosabb rokonságban vannak a korabeli magyar irodalmi termékekkel: közös hang, egyforma téma csendül föl a két nyelven, a szlovák költő nem a csehek fehérhegyi csatavesztését siratja, hanem Mohács tragédiája felett kesereg ... A török elleni harcokról szólnak az első szlovák históriás énekek . . . Báthory Erzsébetről, Lajos királyról me­sél. Murány és Eger váráról dalol a szlovák regős mintha a magyar Tinódi lantja visszhangzana a szlo­vák hegyek alján .. . Szilágyi és Hajmási története egyformán jelenik meg a magyar és szlovák költészet­ben, hiszen a költők hősei egyformán kerülnek ki a magyar és a szlovák nép soraiból. A közös sors csak közös szellemet idézhet elő. a különféle nyelv nem okoz zavart és félreértést, távol vagyunk még attól, hogy a nemzetek nyelvükben keressék létük értel­mét és jövőjüket. A szlovákajkú Krman Dániel Rá­kóczi követe lehet, a szabadság eszméje egy zászló alá tudja gyűjteni a közös haza védelmét mélyen és szen­291 19*

Next

/
Thumbnails
Contents