A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Szvatkó Pál: A csehszlovák köztársaság tündöklése és nyomorúsága

kező csehszlovák békedelegáció érveit és hazugságait megcáfolják. Benes propagandájával oly ügyesen előkészítette a terepet, hogy minden ellenérv pusztában elhangzó szó maradt. Az antant régen eltükélte, hogy megalakítja a csehszlovák államot és németellenes erőközponttá fejleszti ki Középeurópában, azaz nem a Wilson-féle önrendelkezési és nemzetiségi szempontok szerint ítél, hanem stratégiai szempontokból és az új köztársaságot igyekszik — minden igazságos érvet félretéve — oly erőssé tenni és megalakításával a környező népeket annyira meggyöngíteni, hogy az új állam döntő tényezővé válhassék és megakadályozza a német és a magyar erő regenerálódását. A béketárgyalások rövidlátó vezetői nem sejtették, hogy éppen ez a túlzás rejtegette magában Csehszlovákia letűnésének igazi okait. Nem sejtették, hogy az ország túlméretezése és a nemzetiségi elvet lábbal tipró kikerekítése szüli meg az ellenhatást, amely elkeseredett erővel indul, idővel dinamikussá válik és megtöri az új középeurópai rend téves egyensúlyi helyzetét. Ha Benesék szerényebbek és a béketárgyalások vezetői okosabbak s az új cseh államba tényleg csak azokat kebelezik be, akik kívánják ezt az államot s nem kényszerítenek keretei közé hat-hét milliós kisebbséget, akkor az ország talán életképesebbé válik és békésen beleilleszkedik egy új egészséges középeurópai fejlődésbe. Masaryk és egy-két mérsékeltebb munkatársa érezte a túlméretezést és a magyar betörés után például sietett önkén lemondani Miskolcról, amit az antant stratégiai okokból szintén a cseheknek akart adni, de Benes túlmohósága és meggondolatlan nagycseh imperializmusa, a német erő regenerálódó képességének lebecsülése, szívósan követelte a lehető legnagyobb cseh államot és erőszakos argumentációjával, téves adataival, kicsavart és szemfényvesztő erkölcsi princípiumaival, amelyek Tartuffe-szerü voltát a nagyhatalmak képviselői egyszerűen nem akarták észrevenni, kierőszakolta a teljes győzelmet. Az 1919 június 28-i versaillesi, szeptember 10-i St. Germain-en ayes-i és az 1920 június 4-i trianoni békekötésekkor a csehek hozzávetőlegesen mindazt elérték, amit kívántak. Az emigránsok és a Maffia körében nagy az öröm. Senki sem sejtette, hogy a békeszerződések aláírásával egyúttal aláírták a más körülmények között esetleg életképes állam halálos ítéletét is. Ma már világosan látjuk, hogy a köztársaság dekadenciáját az elméretezett arányok okozták és a békeszerződések igazságtalan döntései. Csehszlovákia rövid húszéves története tükre annak a sziszifuszi küzdelemnek. amelyet a köztársaság vezetői a túlméretezett ország megtartása érdekében és a békeszerződésekben elrejtett méreg gyilkos hatása ellen folytattak. Felesleges volna tagadni, hogy a köztársaság az első évek kedvező köriilménvei között rendkívül ücrveA ,,hajózható" Rony va-patak, mint csehszlovák-magyar határ. sen és eredményesen harcolt a természetes erejű bontó tendenciák ellen. Harcában nem nézett igazságra, vagy erkölcsre, csupán a cél lebegett a szeme előtt: a nagy, az egységes és erős cseh állam megtartása bármi áron, akár a legnyíltabb machiavellizmus árán. A cseh nép megrészegült a benesi politika sikereitől és tiszteletreméltó népi energiájával támogatta a külügyminisztert. Még a bölcsebb Masaryk sem hatott mérséklőén s ő is jóváhagyott mindent, amit Benes kívánt. A külügyminiszter sikert sikerre halmozott, nem csoda, hogy a szebbnél-szebb eredmények és az ellenfelek sorozatos kudarcai elvakították a cseh népet s egy ideig a szlovákokat is. Bent, az ország belsejében, a csehek és a szlovákok megadták a benesi külpolitikának azt a belpolitikai hátteret, amelyre támaszkodva könnyen és belső akadály nélkül tündökölhetett a nemzetközi politika egén. A csehek és a cseh agitáció következtében megnyert primitív politikai érzékkel rendelkező szlovák tömegek egyelőre szakítottak belső torzsalkodásaikkal és egyéni, vagy osztályérdekeiket félretéve, a háború előtt kifejlődött egészséges népi kollektív szellem megkoronázásaként fegyelmezetten kiépítették azt a nemzeti egységet, amely lehetővé tette számukra a parlamenti többség megszerzését a nagyszámú kisebbségek pártjaival szemben. Az 1920-as első csehszlovákiai alkotmányos választás után a prágai parlamentben a csehek és a prágai politikát egyelőre megigézetten követő szlovákok megszervezték az úgynevezett nemzeti koalíciót, amelybe valamennyi államalkotó párt tömörült s e nemzeti egység révén alkotmányosan is kezükben tarthatták az előbb csak oktrojált módszerekkel gyakorolt kormányhatalmat. A még háború előtt alakult cseh pártok, így a nagy agrárpárt, a szociáldemokrata párt, a nemzeti demokrata párt (az ifjú csehek utódai), a nemzeti szociálista párt (a név senkit meg ne tévesszen, mert ez a párt nem a német nemzeti szocializmushoz hasonló fasiszta párt volt az, hanem Benes baloldali színezetű pártja) és a katolikus cseh néppárt összefogva, jelentéktelen, de a kormányzásra mégis alkalmas parlamenti többséggel rendelkezett és az erős ellenzék jogos kívánságait figyelembe — 27 —