A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinkó Ferenc: Az Egyeslült Magyar Párt egyéves története

A párt munkáját a visszacsatolás után is ugyanaz a szempont határozta meg, ami a kisebbségi húsz év alatt: érdekvédelmen keresztül építeni. Az érdekvédelem a legkülönbözőbb területeken nyilvánul meg és nem egyszer súlyos feladatok elé állítja a titkárt, vagy a vezetőséget. A központnak el kellett intéznie a rengeteg beérkezett kérvényt. Ebben a párt alaposan kivette részét. Statisztikát erre nézve nehéz nyújtani, hisz a pártközpont segítségére sietett minden támogatást, vagy útbaigazítást kérő felvidéki kisembernek. A pártnak egyik legnehezebb problémája a munkáskérdés rendezése volt. Hatalmas feladatot jelentett és jelent továbbra is a párt számára az a törekvés, hogy együtt tartsa a munkást és a munkaadót. Az új munkabérviszonyok, a megváltozott helyzetben felmerülő bizonytalanság egyszerre tápot adott bizonyos uszításoknak, melyek egymás ellen hangolták a munkást és a munkaadót. A párt vezetősége minden erejét és munkáját latbavetette, hogy idejében állapítsa meg a munkabéreket. A párt közbelépése nyomán sok helyen sikerült kielégítő munkabéreket elérni. A munkáskérdéssel kapcsolatban meg kell említenünk azt a fontos momentumot, hogy a régi keresztényszocialista zwittaui rendszerű szakszervezet feloszlott. A munkások, annakidején ebbe a szakszervezetbe fizették be tagdíjaikat, tehát erkölcsileg, okvetlenül igényt tarhattak, ha másra nem is, legalább valamelyes végkielégítésre. A párt, tiszteletben tartva munkásainak érdekeit, rendezte ezt a kérdést. A „Magyar a magyarért" mozgalomtól pénzt szerzett, melyből a volt szakszervezeti tagok végkielégítésben részesültek, vagy visszakapták régebben befizetett tagdíjaikat. Ugyanakkor pedig a párt igyekezett a munkás-érdekvédelem számára új keretet találni. Ezt meg is teremtette a Magyar Munkások Országos Nemzeti Szövetségében. Ez a szervezet ugyanis alapszabályai révén lehetőséget nyújt arra, hogy a munkásság megszervezze a maga anyagi önsegélyét. Hosszú hónapok előkészítő munkája után májusban kezdődött meg a munkásság átszervezése. A felvidéki iparosok és kereskedők a párt iparos- és kereskedő-szakosztályában szervezkedtek az elmúlt húsz év alatt. Ezt a szervezetet is felújította a központ a kongresszus után és megkezdte az érdekvédelmi munkát. A szakosztály a tavaszi nemzetközi vásár alkalmával Budapesten kongresszust tartott, melyen megválasztották az új vezetőséget. Az átszervező munkát természetesen az új ügyvezető elnök tartotta kezében. Révay István gróf február végén kezdte el bemutatkozó és átszervező körútját Kassán és Rozsnyón, majd folytatta végig a felvidéki városokban. Közben megválasztották a megyei, járási és községi választmányokat. Az új tisztikarok választása februártól júliusig tartott. Az ügyvezető elnök körútjaival párhuzamosan kezdődik el a nagygyűlések sorozata, melyeken a párt országgyűlési képviselői és Jaross Andor felvidéki miniszter tájékoztatták a választóközönséget a párt célkitűzéseiről és a felmerülő politikai kérdésekről. Február 25-én tartja meg a párt losonci nagygyűlését, melyen Jaross Andor mond nagy politikai beszédet. Másnap Rozsnyón rendez nagygyűlést a párt gömöri szervezete. Itt ugyancsak felszólal Jaross Andor. Beszédében többek között kitér arra a kérdésre is, hogy miért járja végig a nagyobb anyaországi városokat: „Azért mentem a Nagyalföld és a Dunántúl városaiba, — mondotta — hogy kezet fogjak az ottani néptömegekkel. Az országban másutt is él a lelkekben a mi szellemiségünk." A parlamentben ezalatt ismét éles támadások érik Jaross Andort a baloldal részéről. A Felvidék válasza a támadásra a hüségtáviratok özöne volt. Úgyszólván nincs községi pártszervezet, mely ne küldött volna ezekben a zivataros hetekben hűségnyilatkozatot Jaross Andornak. A közbejött politikai események, Kárpátalja viszszatérése, kis időre megakasztotta a párt munkáját, hisz ekkor az egész magyar belpolitikai élet háttérbe szorult a nagy politikai kérdések miatt. A kárpátaljai akció lebonyolítása után azonban újból megkezdődik a pártmunka. Egymás után rendezi nagygyűléseit a párt. Léván, Vágsellyén, Tornaiján, Somorján és Szencen. A gyűlések szellemét legegyszerűbben Jaross Andor somorjai beszédéből vett idézettel lehet jellemezni: „Van egy irány — mondotta a felvidéki miniszter Somorján, — melyet a mai magyar kormány is képvisel, mely a szegedi politikai gondolatból elindulva keres megoldást. Megoldást, mely a fokozatos reformtörekvéseken keresztül akarja megfiatalítani és megváltoztatni a régi történelmi berendezettséget és až elavult politikai gondolkozást." A tavaszi országos képviselőházi választások alkalmával a párt a kormányt, helyesebben: a kormány által képviselt gondolatot támogatta. Ez a támogatás a legteljesebb mértékben elvi alapon történt, abban a szellemben, melyet Jaross Andor a május 7-i pártvezetőségi ülésen, külön nyilatkozatban szögezett le. A pártvezetőségi ülésen Jaross Andor felvetette a kérdést: milyen viszonyban áll a felvidéki Egyesült Párt az anyaországi kormányzópárttal? — Milyen kapcsolat létezik a két politikai párt között? — A felvidéki miniszter — nagyon helyesen — a világnézeti és politikai elvek és törekvések közösségére mutatott rá és leszögezte, hogy az Egyesült Párt hajlandó támogatni azokat az elveket és törekvéseket, melyeket a Magyar Élet Pártja is hirdet. — De idézzük ezek után az emlékezetes pártvezetőségi nyilat— 284 — 20*