A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Sinkó Ferenc: Az Egyeslült Magyar Párt egyéves története

kell a magyar sorsközösség és nemzetközösség tudat­körébe az ifjúságot bevonni. 5. Ugyanez vonatkozik az összes szakiskolákra is, melyekben a nemzetnevelés gondolatának is hajlékot kell adnunk. 6. Szükségünk van gyökeres tandíjreformra, mely lehetővé teszi, hogy ne vagyoni és osztályszármazás, hanem tényleges tehetség, alkalmasság alapján fej­lődjék ki müveit szellemi munkásrétegünk. A tandíj mindenütt az állampolgárok fizetőképességéhez kell, hogy alkalmazkodjék. 7. A keresztény egyházak vagyona célvagy on s így leltétlen szükséges, hogy egykori alapításának megfelelő célokat szolgáljon minden időben. Ez a minősége azonban nem lehet akadálya annak, hogy a korszerű szociális fejlődés, a szükséges nemzeti va­gyonmegoszlás új tulajdonjogi szempontjainak alá ne rendeltessék. Ebben az esetben az állam tartozik gon­doskodni azon művelődési intézmények fenntartásá­ról, melyek szolgálatát a megcsökkent célvagyon mai­nem tudja fedezni. 8. Csak a nemzeti ügy becsületes, őszinte, igaz szolgálatát vállaló sajtó engedélyezhető. Minden olyan sajtótermék, melyre ez a meghatározás nem alkalmaz­ható, megszüntethető. Nem tűrhetjük azt a sajtót, mely a magyar nemzet erkölcsi világától idegen esz­mék szolgálatában áll. A magyar sajtó csak magyar emberek kezében lehet. 9. A magyar nemzeti állam csak magyar lelkületű színházat és filmet tűrhet meg. Nem tűrhetjük el, hogy a színház, a művészet rendeltetésétől és hivatá­sától eltérő, a keresztény erkölcsöt semmibevevő, szá­munkra mélységesen idegen szellemiség szolgálatába süllyedjen. 10. A rádió a hírközvetítés és müveltségterjesztés egyik legfontosabb eszköze. Jövedelme nemzeti és kulturális célok szolgálatába állítandó. III. Mezőgazdaság. 1. A magyar állam lakosságának túlnyomó több­sége mezőgazdasággal foglalkozik és a nemzeti jöve­delem túlnyomórésze a földhozadékból áll. A nemzet érdeke ennekfolytán megköveteli, hogy a termőföld tulajdon- és birtokviszonyai úgy rendeztessenek, hogy minél nagyobb legyen a föld hozama és minél több ember kezében legyen a földbirtok. 2. Ennek a célnak érdekében elsősorban a mező­gazdaság jövedelmezőségét kell biztosítani. 3. Hívei vagyunk egy radikális földreformnak, mely a termelés nagyobb veszélyeztetése nélkül akár öröktulajdonban, akár bérlet formájában minél na­gyobb területet juttat rövid időn belül a magyar föld­művesek kezébe. 4. Záros határidőn belül megállapítandó az a maximális birtoknagyság, amely egy ember tulajdo­nában maradhat, a vidék, a táj és jövedelmezési vi­szonyok figyelembevételével. Az alsó határ pedig ie­gyen az a mérték, mely egy család évi megélhetései jelenti. 5. A felszabadult magyar Felvidék 1918 óta cseh, vagy szlovák kézbe került úgynevezett maradekbir­tokok és telepesek földje mielőbb felosztandó olyan kisgazdák és földművesek között, akik a csehszlovák megszállás ideje alatt a magyar nemzethüség terén ma­gukat kitüntették. 6. A mezőgazdasági ingatlant terhelő adósságokat, amennyiben a tulajdonost vagyoni létében fenyegetik, megfelelő adósságrendező törvénnyel kell olyan hosz­szúlejáratú kölcsönné alakítani, hogy a birtokos a föld hozadékából megélhessen és a terhet törleszteni is tudja. 7. Be kell vezetni az állami ellenőrzést a mező­gazdasági termelés minden területére, mert a föld tu­lajdona, vagy használata kötelez, s nem mindegy, hogy ki mennyit és mit termel. A termelés irányítása azonban csak szervezett gazdatársadalom keretében valósítható meg, ezért a gazdatársadalmat állami tá­mogatás mellett kell megszervezni. 8. Gondoskodni kell a kisgazdák szakképzéséről. 9. Az ipari munkásoknál bevezetett családi bér­rendszert a mezőgazdaságban is be kell vezetni. 10. Szükségesnek tartjuk, hogy a földműves tör­pebirtokos és mezőgazdasági munkás a termelésből, illetve annak jövedelméből részesedjék. 11. Szükségesnek tartjuk, hogy a mezőgazdasági munkabéreket hatóságilag állapítsák meg. 12. Szükségesnek tartjuk a mezőgazdasági mun­kásság betegség, rokkantság, aggkor és baleset ese­tére történő biztosítását. IV. Ipar. 1. A tökét, — legyen az bármilyen jellegű, — esz­köznek tekintjük, melynek rendeltetése: a nemzet szolgálata. 2. A nagyipart, mely legnagyobbrészt részben pénzintézetek, .részben nem magyar fajú tőkések egyéni érdekeinek szolgálatában áll, nemzetileg meg­bízható kézbe kell juttatni. 3. A kisipart, melynek művelői nagyrészt meg­bízható kisemberek, megfelelő kiképzéssel, anyagbe­szerző és értékesítő szervek létesítésével ki kell emelni mai halódásából és a nemzet erős támaszává tenni. 4. Megfelelő munkabérpolitikával meg kell szün­tetni a városokban élő ipari munkásságból kikerülő proletariátust. Az ipari munkás bérén kívül részesed­jék a vállalat jövedelmében, hogy idővel a munkás­jellegen túl közösséget érezzen a nemzeti kézbe ke­rült vállalattal. — 281

Next

/
Thumbnails
Contents