A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Taubinger István: A visszatért Felvidék mai gazdasági helyzete

képen Taracköz és Terebesfejérpatak között újra be­vezette a peage-forgalmat és a tűzifa szállítására mesz­szemenö kedvezményt biztosított, melynek érvényét 1940 június l-ig meghosszabbította. Ezen utóbbi ked­vezménynek igen nagy jelentősége van a felvidéki és kárpátaljai faipar fellendítése szempontjából. Ezen­kívül a MÁV több felvidéki vállalatnak adott szállítási kedvezményt, különösen: liszt, tégla, cserép, tej és tej­termékek szállítására. Mindezen részleteredmény nagyban hozzájárult a felvidéki ipar talpraállításához. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy az igen fontos tarifális kérdés megoldása terén gyökeres javulást csak úgy biztosíthatunk fel­vidéki és kárpátaljai iparunknak, ha sikerül meg­teremteni a személyszállításnál már bevezetett tarifá­hoz hasonlóan: az áruszállításra bevezetett degresszív tarifarendszert is. A GyOSz Felvidéki és Kárpátaljai Fiókja a vissza­csatolt terület gyáriparát a piacszerzés és a nyersanyag­források kiépítése terén is segítette. Minden lehetőt el­követett, hogy részben a hazai, részben pedig a kül­földre irányuló szállítások előmozdítása révén bizto­sítsa a visszacsatolt terület piacát és ezzel lehetővé te­gye működését. Azáltal, hogy az érdekvédelmi szerv az unifikáció során jogi, adóügyi, szociális és egyéb téren útbaigazí­tásaival rendelkezésére áll a visszacsatolt iparvállala­toknak, nagyban elősegíti a hazatért országrész zök­kenőmentes gazdasági beolvadását az anyaországi gaz­dasági életbe. A Tárcanélküli Minisztérium nemcsak a gyáripar érdekvédelméről gondoskodott, de már a visszacsato­lás első hónapjaiban intézkedett az iparfelügyelőségek felállításáról és a Kereskedelmi és Iparkamarák meg­szervezéséről is. Ezzel a közép- és kisipar megfelelő érdekvédelmét is megteremtette. A kamarai beosztások során a visszacsatolt terü­letről a budapesti kamara kerületéhez került: Bars és Hont k. e. e. vm., a győri kamarához osztották Komá­rom vármegyét, valamint Nyitra és Pozsony k. e. e. vm.-t, a kassai kamara hatáskörébe Abauj-Torna, Zemplén és Ung vármegyékre, valamint Bereg és Ugo­csa k. e. e. vm. területére és Kassa sz. kir. városra ter­jed ki, a miskolci kamarához pedig Borsod, Heves, Gö­mör és Kishont vármegyék területei kerültek. A kamarák közül különösen a Kassai Kereske­delmi és Iparkamara foglalkozott behatóan a vissza­csatolt terület ipari problémáival. A kassai kamara a felvidéki és kárpátaljai fa értékesítésének megoldása céljából számos gyűlést rendezett és több, igen alapos beadvánnyal fordult az illetékes hatóságokhoz. Ilvmó­don a sokáig vajúdó felvidéki és kárpátaljai fa érté­kesítésének megindítása körül a kassai kamara igen értékes szolgálatokat tett. Gondoskodott a minisztérium az ipartesületek mű ködésének biztosításáról is. Ennek kapcsán az egysé­gesítés céljából elrendelte a magyar iparjogban isme­retlen ipartársulatok megfelelő átalakítását vagy fel­számolását. A felsorolt sok nehézség ellenére, a visszacsatolt ipar feltétlenül hódított az elmúlt év alatt az anya­országi piacon, elsősorban Budapesten. Érdekes meg­állapítani, hogy ezt a sikert főleg annak a fejlettebb kereskedelmi erkölcsnek köszönheti, amely számos rendelkezésre álló példa igazolása alapján megkülön­bözteti a visszacsatolt kereskedelmi és ipari erkölcsöt az anyaországitól. A megszállás kemény iskolájában a felvidéki vállalatok megtanulták, hogy csak akkor ver­senyképesek a csehországi és német cégekkel, ha a ke­reskedelmi érintkezésben a legmesszebbmenő pontos­ságot és tisztességet tanúsítják. A megszállás alatt las­san kihalt a felvidéki kereskedőből és iparosból az a szellem, amely szerint jó üzlet az, amelyben sikerül a partnert rászedni. Az adottságok kényszerítették a vállalatokat, hogy tisztességesek legyenek és szerződé­seiket a legpontosabban tartsák be. A visszacsatolás után ezzel a vérükbe ivódott erkölcsi tőkével tudták ellensúlyozni azt a sok gyakorlati gazdasági hátrányt, amellyel az elmúlt év alatt kellett szembenézniök. A pénzügyi kérdések rendezése mind a miniszté­rium, mind pedig az érdekvédelmi szervek állandóan napirenden tartott kívánsága. Sajnos — a nemzetközi helyzet állandó nyugtalansága miatt — ezt a problémát nem sikerült olyan mértékben rendezni, amint azt min­den illetékes tényező akarta. Ezen a téren a legfontosabb intézkedést az a ren­delet tartalmazza, amely megakadályozza a külföldi hitelezőnek a visszacsatolt területen maradt adósságá­nak bírói behajtását mindaddig, amíg ezt a problémát nem sikerül nemzetközi megegyezéssel rendezni. A Tárcanélküli Minisztérium, az ismertettek alap­ján, gondoskodott a visszacsatolt ipar megfelelő gazda­sági érdekvédelméről, tevékenysége azonban nem me­rült ki ezzel, mert a hatósági vonatkozású ipari ügyek unifikálásának nagy munkáját saját hatáskörében in­tézte el. Ez a feladat az iparra vonatkozó anyaországi jog­szabályoknak a visszacsatolt területre való kiterjeszté­sében és végrehajtásában merül ki. A munka folyamán. 8 hónap leforgása alatt, sikerült kiterjeszteni a vissza­csatolt területre — a társadalombiztosítási jogszabá­lyok kivételével — az összes anyaországi ipar-közigaz­gatási és ipar-szociális jogszabályt. A társadalombiz­tosítás egységesítését azért nem lehetett még megol­dani, mert a Protektorátus és Szlovákia területére ke­rült volt csehszlovák központokkal mindezideig nem sikerült megegyezést teremteni. Ezért intézik a mun kások baleset-, beteg- és aggkori biztosítását a vissza­csatolt területen még mindig a csehszlovák rendszer alapján. A legnagyobb feladatot az iparengedélyek reví­ziója rótta a minisztériumra. Az iparengedélyek fel ül­— 264 --

Next

/
Thumbnails
Contents