A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

kor megkérdeztem, hogy miért „sárdóznak" és miért „talalajoznak", azt válaszolta, hogy „ez csàk mind arravaló, hogy tojást kapjanak". Fontos jelentősége van ennek a kijelentésnek, ha tekintetbe vesszük a pogány papok szerepét, akik a varázslatokért élelmiszert, állatbőrt, stb. kértek. Mert az kétségtelen, hogy ezekben a szövegekben régi varázsigék töredékei élnek, melyeket a pogány papok a varázslatoknál használtak. Azonban Martosi leányok. az új vallás terjedésével eredeti hivatásukat elvesztették, a papok ajkáról átvette a nép és a nép között századokon át, mint értelmetlen szokás, tojásszedő recitáló énekké alacsonyodott. A szöveg eredeti értelmét a íinn-ugor népek között talált varázsigékkel való feltűnő hasonlatosság bizonyítja legjobban. Ha figyelemmel elolvassuk az itt közölt Luca napi és farsangi szokások szövegeit, két varázscélt találunk azokban. A lucázás és talalajozás szövege a gazdasági és családi élet javait célozza, a harmadik: a sárdózás szövege pedig a szebb idő várását, a nyári meleget és a meleg idő után a termények fejlődését, amelyek viszont a lovat táplálják. De figyelmet érdemel a második szöveg három sora is, amely rontó jellegű, mivel a varázslatért „nem adtak semmit". Virágvasárnap. A palóc virágvasárnapi népszokások nyomai, melyek az egész nyelvterületeken megtalálhatók, két motívumból tevődnek össze. Egyik a télkihordás, másik pedig a tavaszvarázslás. A télkihordást a kiszehajtás jelképezi, a tavaszvarázslás emléke pedig a villőzés. Mind a két népszokás nálunk virágvasárnaphoz kapcsolódik. A menyhei leányok virágvasárnap délutánján összegyűltek a község melletti Horka nevű hegyen, egy csomó asszonyruhát is vittek magukkal, amit abban az esztendőben férjhez ment menyecskéktől kértek kölcsön. A kölcsönkért ruhába egy rúdrahúzott zsupkévét öltöztettek. Amikor elkészültek az öltöztetéssel, a kicét (felöltöztetett zsupkéve) hangos énekszóval végigvitték a falun, a kertek mögötti patakhoz. A patak partján a kicéről leszedték a ruhát, a zsupkévéből pedig minden leány bedobott egy csomó szalmát a vízbe. Az a leány, akinek a szalmája elúszott. még abban az esztendőben férjhez ment. akié pedig a part felé úszott, az megesett. A kicehajtás után villózni mentek a leányok. Otthon már mindegyiknek el volt készítve egy szalagokkal feldíszített fűzfagally. Ezeket vették kezükbe és sorrajárták a falut, minden ház előtt megálltak és elénekelték a villő-éneket. Ének után a gazdasszony tojást adott a leányoknak, majd \ ala melyik ágról letört egy gallyat és azzal sorraverte a leányokat, miközben ezt mondogatta: „Mind menjetek fírhöz!" Zsérén már csak a menyhei szokás második részét. a villőzést találjuk, de ezt még most is minden évben gyakorolják. A leányok virágvasárnapjának délutánján, körülbelül egy óra tájban kezdik a villőzést A villőt minden ablakba bemutatják és utána k élnek: Villő, villő, selyemsátor, várd meg villő, várd meg. hagy vegyem fel gyócsingemet. hagy húzzam fő sárga csizmám. Kivirít a mező a sok szép virágtó, De nem a virágtó, Mária hajátó. Dicsértessék a Jézus Krisztus, adjon kétek tojást! Ha nem tojott a kakas, egye meg a farkas. A villő-ének alsóbodoki változata — Róheini szerint — nemcsak a tél és nyár küzdelmét jelképezi, hanem mitologikus kapcsolatot mutat a halál, lakodalom és termékenység között. Geszten a szalmabábut nevezték villőnek. melyet mindig fehér asszonyruhába öltöztettek és egy fiatal menyecske adta hozzá a fehér főkötőt. A néphit azt tartotta, hogy amely udvar felé fordult a villő, amikor végigvitték a falun, ott kidöglöttek az állatok. Ki jé. ki jé ez a ház? A jámbor emberé. Benne van egy vetett ágy az mellett ringó bölcső. Haj villő! Falu végin -selyemsátor. Haj villő! Jaj, de piros a mező, de nem az ibolyától. hanem a rózsától. Haj villő! Falu végin selyemsátor. Haj villő! Vizsgáljuk meg először a szokás énekének „villő" szavát. Víla szóátvétel a szláv szókincsből és magyarul tündért jelent. A szlovák néphit szerint pedig a „vily"-k (tündérek) fiatalon elhalt leányok és menyasszonyok lelkei, akik a földön járnak. Ezt a „víla" 228 17'