A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Manga János: A visszatért felvidék néprajza

asszonynak a vacsora alatt nem szabad felkelnie, mert a tyúkok nem ülnek. A karácsonyi vacsora hulladékát, a „karácsonyi morzsát" elteszi a gazdasszony, ezzel füstölik meg a beteg állatokat. A palócoknál és a Garam völgyében a karácsonyi vacsora után a leányok kiseprik a házat, a szemetet kiviszik az udvarra, ott ráállnak és hallgatóznak, hogy milyen irányból hallanak kutyaugatást, mert abból az irányból jön a vőlegényük. Utána fát visznek be a szobába. Ha a fadarabok száma páros, akkor a leány még abban az esztendőben férjhez megy. Csallóközben az állatok is megszólalnak karácsony estéjén. „Régen az egyik gazda otthon maradt az éjféli mise alatt, hogy meghallgassa, mit beszélnek az állatok. Hát amint hallgatódzott, az istálló ajtajánál, megszólalt a tehén. A lóval beszélgetett. Azt mondta a lónak, hogy a gazdánk ebben az esztendőben meghal. Hát a tehénnek igaza is volt. A gazdát ijedtségében megütötte a guta. Szörnyethalt az istálló küszöbén." Hogy az állatok rosszat ne mondhassanak karácsony estéjén a gazdáról, telerakják a jászolukat takarmánnyal. A leányok az éjféli mise után megkerülik a kutat és beletekintenek. A vízben meglátják jövendőbelijüket. Egy öreg balonyi asszony bizonyította, hogy leánykorában ő is meglátta férjét a kútban. Karácsony estéjén a zsérei leányok piros almát kapnak. Az almát elviszik magukkal az éjféli misére és másnap délben az utcán eszik meg. Amilyen nevű férfi megy az utcán, amíg az almát eszi, olyan nevű lesz a férje. Karácsony napjának reggelén a palócok ezüst pénzről és piros almáról itatják a marhákat, hogy egészségesek és értékesek legyenek. Az ebéd disznóhús és hurka. Aki nem eszik disznóhúst és hurkát, illetve a hurkában kását, annak nem lesz pénze. Szárnyast azért nem szabad karácsony napján enni, mert az elrepül a szerencsével, a disznó azonban a házhoz túrja a szerencsét. Az első látogatónak karácsony napján is férfinek kell lennie. A karácsonyi szokásoknál végűi az ablakok alá járást vagy mendikálást említem meg. A szokással kapcsolatos énekekről máshol lesz szó, itt csak anynvit, hogy a csörgősbottal járó gyerekek a régi pogány papok emlékét őrzik, akik hasonló lármát, zajtokozó eszközökkel űzték el a házak vagy sátrak tájékarói a gonosz szellemeket. A pogány szokás most keresztény értelemben él tovább és Jézus születésének emlékét hirdeti. T] Körülbelül ugyanezeket a hagyományokat találjuk meg újévkor is, azért az újévi szokások külön ismertetése fölösleges. Zobor vidékén a farsang előtti vasárnapot „talalaj vasárnap"-nak nevezik. Az iskolás leányok délután „talalajozni" járnak. Minden háznál eléneklik & következő szöveget: Talalaj, talalaj, tót Lőrinci Lángbaszökött a kakas, földönötté a vajat. Talalaj, talalaj, tót Lőrinc! Mivël sütyik a rítest? Kútyi vizzël. Hát a bilëst? Pataki vizzël. Talalaj, talalaj, tót Lőrinc! A lányoknak gyöngykoszoró, legényëknëk finyës fëgyvër. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. Ifjú menyecskéknek fehér fátyol. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. Ôrëgëmbërëknëk mëlëg bunda, öregasszonyoknak mëlëg suba. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. A lánkákrě marok vessző, gyërëkëkrë hajlós pálca. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. A konkolyát legyibôrjuk, a búzáját felôlëljûk. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. Itt is annak, amit annak. Agyigô, agyigô, fassang, fassang. Nëm adtak semmit! Pocik ëgyë kovásztokot, Gëriny ëgyë tyúkotokot! Egy héttel később, farsangvasárnap délutánján már a fiúk járnak házról-házra „sárdóznyi". A legények is kiabálják az utcán: „Sárdó gyüjjön!" A farsangvasárnapi ének szövege a következő: Sárdó gyüjjön, hozzon mëlëgët. Micsodái mëlëgët? Nyári mëlëgët. Haj székëcske, székëcske, Szőlő dombocskája. Zab szëmësëdjën, búza bukrosodjon, király lova hízzon. Hadba megyünk rajta. Török fejet hozzon, lapu alatt lapogjon, csóvány alatt cicogjon. Csík, csík, mácsik, mákos mácsik. A „talajozás" és „sárdózás" után úgy a leányok, mint a fiúk tojást kapnak. A pocik ëgyëk kovásztokot, gëriny ëgyë tyúkotokot" csak ott mondják, ahol nem kaptak semmit. Ezzel kapcsolatban érdekes lesz megjegyezni egy zsérei gazda véleményét a szokásról. Mi227 — 15.