A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

gyar művészek nagy része Budapesten tanult, az it­teni stílustörekvések hullámveréseit mutatta. Mind­két kérdés kitisztulását megnehezítette az, hogy a ki­sebbségi életbe kényszerült művészek között nagy számban jelentkeztek a műkedvelő festők. Az ő naivitásuk, s kezdetlegesebb formanyelvük és kisebb művészi képességük ugyan megnehezítette a művé­szet fejlődését, de az összefogást viszont nagy mér­tékben elősegítette, inert elsősorban ezek a dilettáns művészek képezték a hidat a művészek és a társa­A pozsony-ligetfalusi templom szentélye. Feszület: Rigele Alajos. Főoltár és freskók: Dex Ferenc. dalom között. További nehézségeket jelentett az is, hogy külföldi művészek alkotásai nagy számban ke-, rültek el Szlovenszkóra is a nemzetközi műkereske­delem révén, s olcsóságuknál, valamint a közönség tájékozatlanságánál fogva komoly veszélybe sodor­ták a művészi életet, ami ellen a korábban hivatko­zott lapok indították meg a legélesebb harcot, s amelynek leglelkesebb szószólója Brogyányi Kálmán mellett Szalatnai Bezső volt. Már az eddigiekből is kiviláglik, hogy a felvi­déki magyar művészi élet három helyi csoportra ta­gozódott: Pozsonyra, Komáromra és Kassára. Ter­mészetes azonban, hogy ezek a központok állandóan változó, mozgó mozaikképet mutatnak: a hozzájuk tartozó művészek közül egyesek eltűnnek, elmennek más vidékekre, külföldre, Budapestre, Prágába, s újak jönnek helyükre más vidékekről, vagy újak nő­nek fel s emelkednek az ismert helyi festők sorába a fiatalok közük A legtöbb művész kezdettől fogva Pozsonyban éli, a gazdasági helyzet s a társadalmi élet legalább is a nyugati részeken mindig Pozsonyban volt a leg­erőteljesebb és legszínesebb, éppen ezért a művészi élet is itt a legmozgalmasabb és legintenzívebb. A pozsonyi müvésztársadalom doyenje a Frak­nói-díjas Bigele Alajos szobrászművész. Műveit tiszta plasztikai törekvés és mély áhitai jellemzi. Murmann József, a félkarú szobrász, aki mellesleg festéssel is foglalkozott s nem kisebb tehetséget mutatott ezen a téren is, mint a szobrászatban. Tulajdonképpen csak a kiállíásokon vett részt s egyes alkalmakkor jelent meg Pozsonyban, egyébként Bécsben élt, a bécsi művészi törekvések és stílusakarások közepes értékű kifejezője. Németországban él ma a pozsonyi származású Weyde Gizella, aki barokkos ornamenti­kájú festészet mellett művészettörténeti kutatásokat is végez. A mult századi akadémizmusból indult ki, de csakhamar az egészséges új-naturalizmus útjára lépett Jánoska Tivadar és Schubert Gyula. Utóbbi fő­leg lirai finomságú aquarelljeivel arat sikereket. Dex Ferenc, a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után hazatér Pozsonyba. Majd elnyeri a római magyar akadémia ösztöndíját. Itáliai tanul­mányútja után ő képviseli egyedül Felvidéken a DeJP Ferenc: Sárgaruhás nő. 205 —

Next

/
Thumbnails
Contents