A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Nagy Zoltán: A Felvidék magyar művészete

A legidősebb, legkedvesebb felvidéki városok közé tartozik Rozsnyó. Városi jogáról már egy 1291­böl származó oklevél megemlékezik. Bőséges része jutott ennek a városnak a törökdúlásból és szabad­ságharcokból. A Nagyságos Fejedelem ittjártának emlékét (170íi—1707) a városháza falába illesztett márvány emléktábla őrzi. Székesegyháza még a XIII. századból való, nyugati bejárata pedig az olasz szár­mazású építőnek és szobrásznak, Raguzai Vincének a müve, szép, reneszánsz-stílű alkotás. És csak röviden emlékezhetünk meg Jászóról, a premontrei rend egyik legfontosabb magyarországi fészkéről. A rend ill építette hazánkban legszebb és leggazdagabb kiképzésű és felszerelésű templomát. Ezen az útvonalon haladva, már nagyon közel vagyunk Kassához s a nagymultú város nagyon csá­bit, hogy falai közé lépjünk, hogy elábrándozhassunk itt a magyar alkotóerő sok szépsége mellett a Felvi­dék, de az egész magyarság gazdag, tragikus, dicső­séges múltjáról, mégis vissza kell térnünk, hogy gon­dolatainkkal átlépjük a „határt" s megemlékezzünk, legalább is röviden, azokról a városokról is, amelyek nemcsak földrajzi és népi adottságaiknál fogva, de az ezeréves történelem jogán is idetartoznak. A másik városvonulat kiindulópontjának ugyan­csak Pozsonyt tekinthetjük. Nagyszombat, Nyitra, a bányavárosok, Selmecbánya, Körmöcbánya, Besz­tercebánya, a szepességi városok, Igló, Lőcse, Kés­máik, Eperjes, Bártfa alkotják fontosabb állomásait. Fz a városvonal fontos iparvidékeken megy keresz­tül, érthető hát, ha a városkép sokkal fejlettebb amazokénál; polgársága gazdagabb, magasabb élet­színvonalon élhet, művelődési lehetőségei sokkal tá­gasabbak, tehát művészi izlése és igénye is fejlet­tebb. Ľ tekintetben a perem- és ipari-, vagy bánya­városok több ponton érintkeznek egymással. így a kiindulópont mindkét esetben Pozsony, míg a sze­pességi városok nemcsak szoros kapcsolatban állot­tak évszázadokon keresztül Kassával, hanem mindig érezniük kellett annak erőteljes, irányító hatását, miként a kárpátaljai városok sem vonhatták ki ma­gukat Kassa irányítása alól. A második városvonal abban is megegyezik az elsővel, hogy lakosságának legnagyobb része ezekben is magyar, a bánya- és sze­pességi városokban itt-ott a német elem uralkodik, de a városok környékének lakossága az 1910. évi népszámlálás adatai szerint túlnyomórészben ma­gyar. Külön városvonalak húzódnak még a Vág, a Nyitra és a többi felvidéki folyók völgyeiben. A vág- és nvitravölgyi városok, mint Nagyszombat, Trencsén, Zsolna, Buttka, Rózsahegy, Nyitra, Nagy­t a pole sány stb. már teljesen a szlovákok-lakta terüle­teken helyezkednek el, itt-ott azonban, mint Tren­csénben, Ruttkán ma is 50—60 százalékos magyar­ság él. mint a szlovákságból kiemelkedő szigetek. Ezek a városok részben a vág- és nyitravölgyi várak építé­szeti hatása alatt állottak, de nem kerülhették el az ország belsejének irányító hatását sem. A Nyit ra völgyében messze északra nyúlik be a magyar sziget, melynek központja, Nyitra városa, teljesen magyar. Szent László alapította püspöksége, székesegyháza egyik legszebb barokstílusban átalakí­tott, de még középkori műemlékünk. A város építé­szetében nyilvánvalóan érezhető nemcsak a közép kori várépítészet, hanem a világi és szerzetes temp­lomok hatása is. Nyitra egész kultúrája és története éppenúgv magyar, miként lakosságának 50—(>0°/o-a is. Ny it rát ól felfelé mind sűrűbbé válik a szlovák la­kosság, de egyes városok ma is teljes mértékben ma­gyarok és számos falusziget is bizonyítja, hogy a ma­gyarság már a honfoglalás korában megszállta ennek a vidéknek az üres területeit. Csehek az egész nyu­gati Felvidéken és Csallóközben nem voltak soha. Ezeket csak az elmúlt 20 év alatt telepítették ide, ló­ként a cseh földbirtokreform által lefoglalt nagyki­terjedésű főúri, egyházi és hitbizományi birtokokra. A magyar városok és a kisbirtokos magyarság által uralt községek elszlávosítása, elcsehesítése csődöt mondott. A magyar történelemnek átalakított, vagy ro­mokban álmodozó tanúi a várak, amelyeknek leg­nagyobb része azokon a területeken van, amelyeket Trianonban szomorú rabságra ítéltek. Némán figyel­nek a Kárpátok bércein, a Vág, a Nvitra és a Her­nád fölé emelkedő hegyek sziklaormain. Magyarország legészakibb részében valóban ár­ván, de a maga fenséges magaslatában is büszkén emelkedik Árva vára, amely ma már csak festői rom, de évszázadokon keresztül keményen és dacosan állta a harcot minden ellenség ellen. Alapítói a híres Balassa-család ősei voltak, később pedig Magyaror­szág leggazdagabb főurai vetélkedtek birtoklásáért. Tulajdonosa volt Garai Miklós nádor, majd Stibor vajda. Később a dúsgazdag Thurzó-nemzetség birto­kába került. A XVII. század folyamán hol a csá­száriak, hol Rákóczi Ferenc fejedelem katonái lőt­ték. Ekkor nagyon megrongálódott s bár azóta sok javításon esett át, egyrésze ma is romokban áll, de kevélyen és büszkén. Méltán, mert a világ egyik leg­szebb fekvésű vára s szinte megközelíthetetlen, mint a sásfészek. — 191 —

Next

/
Thumbnails
Contents