A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Vass László: A felvidéki magyar irodalom

vidéki állomások kereső vándorait. így érthető aztán, mikor a boldog, felszabadító változás bekövetkezik, ez a fiatal felvidéki esszé-írógárda az első, amely a hazatértek közül gyorsan az itthoni szellemi fórumokra tör és fegyvertársait, barátait találja meg azokban az írókban, akiket talán nem is látott, de felfogásuk a nagy magyar kérdésekben már régóta megegyezik. Fürgék, elevenek. Szvatkó Pál az első hetekben könyvet ír a visszatért magyarok húszéves élményeiről. A többiek közül Andreis Károly, Bólya Lajos, Borsody István, Dobossy László, Janics Kálmán, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Nagy Vilmos, Narancsik Imre, ölvedi János, Sinkó Ferenc, Szabó Imre és Vájlok Sándor tanulmányai, cikkei sűrűn jelennek meg a központ legelőkelőbb folyóirataiban és az utolsó kisebbségi mohikán módjára harcoló kassai Üj Élet-ben, amely örvendetesen kezd visszhangot verni az egész ország szellemiségében. Még Pozsonyból is, a II. Kisebbségi Élet odaátmaradt írói elevenen és tiszta szemmel látják és írják a magyar sors. útjait (Br.ogyányi Kálmán, Duka-Zólyomi Norbert, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, stb.), sőt az elmúlt évi budapesti könyvnapra új regényt is küldött Pozsony (Wimberger Anna: Aranykert). Nem állt meg tebát a fejlődés, mint jósolták a lekicsinylők. A rohamcsapat, amely az utóbbi években az Üj Szellem hasábjain és a SzMKE épülő falusi végvárainál küzdött az európaibb magyar sorsért, hazaérkezve, nem teite le a tollat, tovább harcol. Szellemi magatartását nem adta fel, mert úgy érzi, idehaza, ahol már szabadabban fejtheti ki képességeit, fokozott mértékben van szüksége az országépítőknek éppen az ő edzett, kipróbált erejére. „Üjra, meg újra megkíséreljük a magyarságnak és Európának időszerű kiegyenlítődését és ezzel nemzetünknek a dunai népek élére lendítését, — írja Dobossy László, mintegy a hazatért nemzedéke nevében — olyan próbálkozás ez, melynek minden veszedelmét vállaljuk, mert hiszen meggyőződésünk szerint népünk fnnmaradása függ tőle." (Dobossy László: A kisebbségi lélek. Magyar Szemle, 1939. május.) Ezekben a sorokban és általában a fiatal írónemzedék új tanulmányaiban letisztultán visszhangot ver a húszéves kisebbségi irodalom minden nemesebb szózata: a missziós tudat, a szegénynemzet szerelme, a dunamedencei jövőlátás szépséges igézete.