A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

A középiskolai nevelés így nem folyhatott teljesen magyar szellemben. A kis számú magyar tanárságra éber szemmel vigyázott a szlovák kolléga, aki hűséges strázsája volt a cseh-szlovák állameszmének. A magyar diákság azonban mégis magyar nevelést kapott. A tanárok ugyanis azt, amit nem tehettek meg az iskolákban, pótolták az önképzőkörökben, cserkészcsapatokban és a személyi érintkezésben. Az iskolánkívüli nemzeti nevelés nagy hatással volt a középiskolai ifjúságra és jó, érzelmileg és tudásban erős magyart képzett ki bennük. Ez a szellem mutatkozott meg az 1938-as nemzeti diáktüntetéseknél is. A dologi és szellemi nehézségek sziklái között vezetett a magyar iskolázás útja. Küzdtek ellene pénzzel, hatalommal, le akarták zülleszteni és hivatása alá nyomni. A magyar iskola azonban megmaradt és művelte a magyarokat. A tudás és a társadalmi emelkedés ajtait nyitotta meg a magyar nép előtt, s nemcsak tudásban, nemzeti szellemben, hanem társadalmilag is emelte a kisebbségi magyarságot. A népiskolák. A népiskolák fejlődése nagyon nehezen ment előre és nem tudta követni a kisebbség népiségi iramát. Tulajdonosai kilencven százalékban az egyházak és a községek voltak. Az iskolák így magyar kézben működtek, ami biztosította bennük a magyar nevelés lehetőségét is. A tulajdonosok azonban nem rendelkeztek elég tőkével, vagyonnal és így a szükséges iskolafejlesztést nem tudták megcsinálni. Sok községben azért létesült szlovák iskola, mert az egyház nem tudott osztályt, vagy új épületet emelni, amikor azt a közszükséglet megkövetelte volna. Düledező, öreg magyar iskolák, sötét szobácskák voltak a kultúra otthonai. Mellettük büszkén emelkedett a modern és minden követelménynek megfelelő hygiénikus jubileumi szlovák iskola. Egynéhány helyen a magyar közület is felvette a versenyt az államilag támogatott szlovák építkezéssel. Számos modern iskolát emeltek az egyházak is és Szövetkezeti ház Bakán. mindennel felszerelték. Ez azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy az általános hibákat eltüntesse. A teremhiány apasztotta a diákok számát és lehúzta a tanítás szintjét. A magyar népiskolák száma keveset változott az esztendők folyamán. 1921-ben 748 iskola volt, 1935ben 841 és 1938-ban 880. A kisarányú emelkedéssel fordított arányban változik a diákok száma. 1921-ben 108.728 magyar elemista jár a magyar népiskolákba. A szám harmincig emelkedik, azután esik: 1932-ben 115.879, 1933-ban 127.541, 1934-ben 116.615, 1935-ben 116.238, 1936-ban 115.957, 1937-ben 110.605. A tanulók száma az 1938-as beiratásokkor ismét magasra szökött. Ezt a változást azonban nem a kisebbségi élet és öntudat idézte elő, hanem a nemzetközi események alakulása. A magyar konjunktura alatt sokan ismét magyar iskolába adták gyermekeiket, mégpedig olyan megyékben, hogy a magyar iskola fizikailag nem is tudott megfelelni a követelményeknek. A polgári iskolák. Cseh-Szlovákiában a polgári iskolák fontos szerepet töltöttek be. Mindenki számára hozzáférhetők voltak és így hatalmas méretekben terjesztették a műveltséget és a polgáriasodást. A polgári iskolák segítették elő az iparosodást és a kereskedelmi élet megélénkülését. Jó műveltségű és jó felfogású egyéneket neveltek a falu és a kis politikában mozgó közélet számára. A polgári iskolákban tandíj nem volt. Kétségtelen, hogy a polgári iskolák nemcsak az államnak, hanem a nemzetiségeknek is sokat jelentettek. Növendékei, akik sokkal nagyobb iskola-ismeretanyagba kaptak bepillantást, mint a magyar polgári iskola diákjai, később öntudatos polgárok lettek, akik ismerték állami kötelességeiket, de jogaikat is. A szabad pályákon elhelyezkedve nagy nyereségei lettek a nemzeti mozgalmaknak. Emelkedtek társadalmilag is, s munkájukkal nagy területeket hódítottak el a csehszlovák és zsidó ipar elől. A németek ki is használták ezt a lehetőséget és mindenfelé kiépítették a polgári iskolákat. A magyarság nem volt ilyen jó helyzetben. Az állam hallgatólagosan szabotálta a magyar polgárikat és főleg szlovák iskolákat helyezett el a magyar vidéken. A vidéki központokban nem épült magyar iskola, így a magyar gyermekek, akik ipari pályára szándékoztak menni, a szlovákba kényszerültek. 1934-ben csak 12, 1935-ben szintén 12 magyar polgári volt. Mind a tizenkettő Szlovákia területén működött, úgyhogy a kárpátaljai magyarság nem rendelkezett magyar polgárival. Ugyanakkor a csehszlovákoknál 1469, a németeknél 446, a ruténoknál 15, a párezernyi lengyelt kitevő népcsoportnál 11 polgári működött. - 138 !