A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

1 vidéken vándorkönyvtárat is létesíthet a magyarság­nak járó illetékekből. A könyvtár fenntartója mindig a politikai község. Neki kell gondoskodnia: 1. könyvtárhelyiségről (5000-nél nagyobb lélek­számú falviban olvasószobáról is) ; 2. a könyvtár személyi és dologi kiadásainak a fe­dezetéről. A könyvtár kiadásait fel kell venni a községi költ­ségvetésbe. Az összeg nagysága a lakosság lélekszámá­tól függött. Mégpedig: 5.000 lakosig fejenkint 50 fillért 5.001—10.000 „ 60 „ 10.001—100.000 „ 70 „ ezenfelül „ 80 „ A könyvtárt a könyvtárőr vezeti. A könyvtávőr tiszt­sége nem tiszteletbeli, ezért munkáját díjazták. Intel­ligens és az irodalomban jártas személynek kellett len­nie és minden szempontból feddhetetlennek. A könyv­tárosokat, akik a falvakon jobbára tanítók voltak, kü­lön kurzuson, tanfolyamon képezték ki. A magyarság számára két kurzust tartott a Járási Közművelődési Testület. Városi könyvtárt csakis képzett szakkönyv­táros vezethetett. A könyvtár szellemi és technikai ügyeit a községi könyvtártanács intézte. A tanács tagjainak száma 2000 léleknél kisebb lakosú faluban 4, 2001—10.000-nél 6, ezenfelül 8. A tagok felét a képviselőtestület küldi ki, a másik felét az utolsó időszak legszorgalmasabb ol­vasói közül választják ki. A választott tagoknak leg­alább 10 kötetet kell kikölcsönözniök. A könyvtár­tanács állapítja meg a házi szabályokat, intézi a pénz­ügyeket, a könyvkiválasztást és könyvrendelést. A községi könyvtárak felügyeletét a járási, illető­leg a körzeti felügyelő végezte. A legmagasabb szerv az Országos Magyar Könyvtárszövetség. Ez gondosko­dik a központi könyvbeszerzésről, a könyvek lektorá­lásáról és arról, hogy a községek a rájuk eső illetéke­ket a magyar kultúrának kifizessék. Törvény a gyakorlatban. A kormány a 607/1919. sz. rendelettel kötelezte a politikai községeket a törvény határidőhöz szabott végrehajtásához, mert ,,ha valamely község elmulasztja a közkönyvtár létesítését, amelyre kötelezve van, ak­kor az iskola- és népművelődési minisztérium létesít könyvtárt a község költségére. A végrehajtás ideje rö­vid volt, mert a 400 lakosnál nagyobb községekben 1920 december 31-ig, a kisebbeknél 1921 december 31-ig, a 200 lakos alatti helyeken pedig 1924 decem­ber 31, illetőleg 1929 december 31-ig kellett könyv­tárt létesíteni. A történelmi országokban a törvény rendelkezései szerint történt meg a könyvtárhálózat kiépítése és az már 1920-ban megindult. Szlovákiában csak 1925—26­ban kezdték meg végrehajtását. így tizenöt évvel a ha­táridő után 1934-ben még nem fejeződött be a kiépí­tés. Szlovákiában az elmúlt évben 2810 szlovák, 90 német, 608 magyar és 350 rutén könyvtár volt. A magyarság azonban erre az időre csaknem ki­merítette szervezési lehetőségét. Az 1930-as népszám­lálás szerint 727 magyar községi közkönyvtár állítható fel. A magyarságra évente kb. 400.000 könyvtársegély esik. (Ez azt jelenti, hogy a magyarság eddig kb. 3 mil­lió koronát fordíthatott könyvekre.) Ezzel szemben 1934-ben 608 könyvtár volt, 1935-ben 634. Könyvekre fordítottak 1935-ben 335.267 koronát. Olvasási rekord. A hazatéréskor mindössze 90 helyen hiányzott a magyar közkönyvtár. Ezek a helyek főleg a nemzeti szórványvidéken vannak, ahol nem elegendő az ügy­buzgóság és a bátorság a magyarságnál a könyvtár ki­kényszerítésére. Magyar falu alig maradt könyvtár nél­kül. De nemcsak a könyvtár-sűrűség volt meg, hanem a könyvtárszeretet is. Könyvtárainknak évente 40 ezer olvasójuk volt. A városokban mindenütt a magyar könyvtár olvasási grafikonja volt a legmagasabb. Kü­lönösen feltűnő ez olyan városokban, ahol a hivatalos népszámlálás a magyar népállományt jelentéktelennek tüntette fel. A kisebbségi élet legmelegebb eseményei a kassai, ungvári, munkácsi könyvtárak évi jelentései voltak, amelyekben mindenek előtt állott a magyar könyv. De nemcsak a város, hanem a falu is olvasta, használta ezeket a könyvtárakat. Két falu és egy járás könyvtári viszonyait hozzuk fel a falu olvasási kedvé­nek igazolására. A vágsellyei járásban fekvő Deáki könyvtárában (3000 lakosú hely) 1934-ben 442 könyv volt, 1935-ben 471. Az olvasók száma: 1934-ben 787, 1935-ben 1982. A kölcsönzés száma: 1934-ben 1580, 1935-ben 5940. Györkén (kassai járás, szórványfalu, ahol 610 szlovák mellett a népszámlálás szerint csak 45 magyar élt) a magyar könyvtárban 38 olvasó fordult meg és egy télen 218 kötetet váltottak ki. Még egyedülállóbbak a galántai minta-járás ada­tai: Itt 25 községben működött magyar községi könyv­tár. A könyvtárosok közül 14 tanító, 5, tanítónő, 4 föld­műves és 2 községi hivatalnok. A 25 könyvtárban 8044 a kötetek száma. 1934-ben 2067 olvasó 19.356 könyvet kölcsönzött ki. Egy év alatt 13.920.90 koronát fordítottak új könyvek beszerzésére. — 124 —

Next

/
Thumbnails
Contents