A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

határszéli iskolákra ott. ahol a tanulók nagy része nem bírja a szlovák nyelvet. 2. Tétessék lehetetlenné egynémely fanatikus magyarnak a határszéli iskolák ellen vallási köpeny alatt folytatott akciója. 3. A magyar többségű falvakon a magyar nyelvet, mint nem kötelező tantárgyat tanítsák. 4. A szlovák kisebbségű magyar falvakba olyan tanítókat küldjenek, akik a magyar nyelvet bírják.. Ez nemcsak pedagógiai, hanem állami szempontból is szükséges. 5. A kisebbségi vidéken az állami és más közalkalmazottak szlovák iskolába küldjék gyermekeiket. 6. A szlovák kisebbségű falvakba csak olyan alkalmazottakat nevezzenek ki, akik beszélik a szlovák nyelvet is. 7. Azokat a határszéli tanítókat, akik azt megérdemlik, jutalmazza meg a Slovenská Liga. 8. A Slovenská Liga gondoskodjék arról, hogy a szlovák iskolák szegény diáksága ne csak tanszerekkel láttassék el, hanem ruhával is. Törődjenek ezeknek az iskoláknak a védelmével. 9. Gondoskodjanak arról, hogy minden határszéli iskolának legyen rádiója, hogy a szlovák iskoláknak ne kelljen menni rádiót hallgatni a magyarba. Vidéki kérelmek: 1. Állítsanak fel szlovák polgárit Ógyallán, Tótinegyeren, Kiskeszin és Komjátin. 2. Minél előbb lássanak hozzá a szlovák iskolák felépítéséhez a következő községekben: Farkasd, Izsa, Kiskeszi, Zöldszállás, Kiskér, Garamszeg, Alsószöllős, Jánosháza. 3. A községek állítsanak szlovák iskolát Dunamocson, Muzslán, Szőgyénben, Nagyölveden és Balázstagon. (Mind színmagyar helység.) 4. Az állami közigazgatás adjon segélyt a határmenti szlovákoknak. 5. A kolonisták el vannak hagyatva. Ezért DélSzlovákiában alkalmas helyen polgári iskolát kell építeni a kolonisták gyerekei számára. 6. Eljárni a külügyminisztériumban, hogy a pesti rádió az állami intézményekről ne mondja, hogy csak cseh intézmények és Szlovákiáról ne beszéljen úgy, mint megszállott területről. Az államilag támogatott szlovák kultúrpolitika a kisebbségi élet utolsó két évében minden rugékonyságát elveszítette. Meghirdetői a magyarság ellen folytatott munka jutalmazásaképpen magas állásokba kerültek és elpetyhüdtek. A fiatalság pedig más téren csapolta le őszinte és szenvedélyes magyar gyűlöletét. A tér. a magyar nép megmaradt a magyar kultúrpolitika számára. A magyar népnevelés. A kisebbségi magyar kultúrpolitika középponti problémája a falu és a nép nevelése volt. A kultúrpolitikusok hamarosan levonták annak a ténynek a következményeit, hogy a magyar város bizonytalan talaj, ennek következtében könnyen lehetőséget ad a szlovákosításnak. A falu megtámadhatatlan, kikezdhetetlen falakkal védte magyar jellegét, úgyhogy sem a politikai, sem a szlovákosító szándék nem túdta megingatni. A kisebbségi nemzetnek és politikai törekvéseknek egyetlen biztos területe lett, létkérdése, amin magatartása és sorsa fordult meg. A falu eme szerepét nemcsak a magyar értelmiség vette észre, hanem a csehszlovák kormányzat is. Tudatában lévén annak, hogy a parasztot nem lehet elszlovákosítani, vagy ha igen, csakis hosszú idő alatt, mert nem tud kibújni bőréből, nemzetéből, inkább csak szimpátiájának, politikai támogatásának a megnyerésére törekedett. Ha ugyanis a népi tömegek szimpátiáját elnyeri, az ellenzéki magyarság alól kirántja a talajt. A csehszlovák politika ezért kedvezett a parasztságnak, nem volt agrárolló, megbecsülte emberségét és munkáját s nagy lehetőséget adott neki arra, hogy magasabbra emelkedjék. E lélek-halászás veszélyét a magyarság csakis erős nemzetnevelő és öntudatosító munkával tudta ellensúlyozni. Az anyagi jólét emelkedésével emelte nemzeti tudását is és kifejlesztette a lelkében szunnyadó nemzeti erőket. Nem magyarságra oktatta, csupán értelmét és jellegét művelte ki, hogy alkalmas legyen sorsának és magyarságának irányítására. Ezt a fontos munkát, vagyis a nép nemzetté emelését és kinevelését a nemzet vezetésére három egyesület végezte, a SzMKE, SzKIE és a MKSz. Mindhárom egyesület eredményes munkát fejtett ki és más-más téren dolgozott, ezért küldetésüket, szerepüket, módszerüket és eredményeiket külön ismertetjük. SzMKE — Szlovákiai Magyar Kultúr-Egylet A magyar művelődéspolitika már a húszas évek elején tett kísérleteket arra, hogy általános népművelő egyesületet alakítson, amelyen keresztül lassan-lassan szerepet adhat a népnek a kisebbségi sors vezetésében. A jó szándék azonban minduntalan kudarcot vallott a hatóságok elutasító magatartásán, amely nem akart lehetőséget adni a magyarságnak a komoly szervezkedésre. Végül is a köztársaságbeli németségre hivatkozva, akiknek több szervezkedési és művelődési szabadságuk volt. kiharcolták azt, hogy a Deutscher Kulturverband mintájára hasonló magyar egyesület alakulhasson. A magyarság majdnem szószerint lemásolta a német intézményt (csupán az iskolavédelmet kellett kihagynia, ami pedig a Kulturverbandnál a munka tengelye volt) és annak alapján vázolta fel szervezkedését és alapszabályzatát. Szlovenszkói Magyar KultúrEgylet néven 1925 július 19-én kimondották a megalakulást Komáromban. A munka azonban csak később kezdődhetett meg. A csehszlovák hatóságnak ugyanis A Visszatért Felvidék Adattára - 113 — 8