A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúrélet

A felvidéki magyar kultúrélet Irta: SCHUBERT TÓDOR \emzeti öntudatunknak és magyarságunknak megtartója a húszesztendős kisebbségi elnyomatás idején, minden bizonnyal, az az érdekvédelmi munka volt, melyet politikai, gazdasági és kultúrális vonalon egyaránt kiépített és megvalósított a felvidéki magyarság. Politikai téren az ellenzéki magyar pártok védték a magyar nép jogait és éredekeit, gazdasági téren részben a párt, részben pedig a magyarság önvédelmi szervei, a szövetkezetek küzdöttek az anyagi elszegényedés és elerőtlenedés ellen. És amit a párt és szövetkezeteink végeztek a politika és a gazdasági élet terén, ugyanazt a nemzetmentő, erőgyüjtő és öntudatosító munkát vállalták a magyarság kultúrális szervei. Sőt talán joggal mondhatjuk, hogy éppen a kisebbségi kultúrmunka volt az a terület, melyen a felvidéki magyar nép öntudatosítását, nemzeti érzésben való megtartását és szellemi felemelését a legnagyobb mértékben szolgáltuk. Az idegen és ellenséges államhatalom felismerte a magyar kultúrmunka nagy nemzeti jelentőségét és minden eszközt megragadott, hogy meghiúsítsa és lehetelenné tegye a magyar kisebbség kultúrális önvédelmét. Az állami hatóságok mereven elzárkóztak minden komoly támogatás elől és így iparkodtak lehetetlenné tenni a magyar kultúrmunka megindulását és egy pezsgő kultúrélet kialakulását. A felvidéki magyarság kezdettől fogva látta, hogy kultúrális vonalon csak önmagára számíthat. Magára a magyar nemzetre, a társadalom minden rétegének közös támogatására. S egyszersmind rájött arra is, hogy az igazi kultúrmunkának elsődleges feladata a nép széles rétegcinek szellemi felemelése. Tehát olyan irányú kultúrális munkát építettünk ki, amelyik elsősorban a nép, a felvidéki kisember felé irányult. Észrevettük, hogy rengeteg kultúrális tennivalónk akad a magyar vidéken, az egyszerű magyar emberek között. Rádöbbentünk népünk kultúrális elhagyatottságára és ugyanakkor aggódó szemmel figyeltük a prágai kormányzat elnemzetlenitő törekvéseit, melyek éppen szellemi téren, az iskolán, a sajtón keresztül iparkodtak megmérgezni a magyar lelkeket. Feladatul tűztük ki tehát a magyar nép széles rétegeinek kultúrális öntudatosítását. Rendkívüli volt a feladat, hiszen komolyabb anyagi adottságok nélkül kellett végezni munkánkat, a csehszlovák hatóságok állandó ellenségeskedése és sokszor nyilt szembehelyezkedése mellett. Megkíséreltük a lehetetlent és ma föltétlenül némi büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy munkánk eredményes volt. Szinte a semmiből teremtettük meg a szlovákiai és kárpátaljai magyar kultúregyesületek vidéki szervezeteit, azt a komoly és szervesen működő kultúrális hálózatot, amelyik Pozsonytól kezdve egészen a keleti végekig mindenütt pártolója volt a magyar kultúrának és hirdetője az új népi és szociális magyar gondolatnak. A magyar falvakban egymásután épültek a magyar kultúrházak, létesültek a magyar könyvtárak. Minden bizonnyal ezek a kultúrházak és könyvtárak őrizték a magyar kultúrát azokban az esztendőkben, amikor a magyarság politikai helyzete és jövője szinte már-már kilátástalannak látszott. Az országos viszonylatban kiépített magyar kultúrális hálózat gyakorlati eredménye az a pezsgő kultúrális munka volt, melyet magyar falvaink főleg az utolsó esztendőkben évről-évre felmutattak. A felvidéki magyar kultúrmunka nemcsak, mint történeti dokumentum nevezetes. Nemcsak azért emlékezünk meg róla. mert ez volt az a munkaterület, ahol a magyarság nemzeti megmaradását - 105 —