A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében

i 925.t magyarság természetes szaporulatának alakulása 1925-től 1937-ig. Ezek után nem lesz érdektelen, ha végignézünk a kisebbségben élő magyarlakta vidékeken abból a szempontból is, hogy milyen sűríi a lakosság elhelyezkedése. Természetes, hogy az alföldi területeken az életlehetőség nagyobb mértékben van meg és ezzel együtt jár az is, hogy sűrűbben vannak a községek, eltérőleg a nagy-alföldi viszonyoktól, mert tanyarendszer a Felvidéken nincsen. A földbirtokreform alkalmával a magyarlakta területekről a nagybirtokos-majorok is eltűntek, s helyüket az idegen lakosú telepek vélték ál. Ezzel szemben a sűrűbb egységek kisebbek, mint Szlovákia bármelyik vidékének a települései. A magyarlakta területen a négyzetkilométerre eső lélekszám a szlovákiai és kárpátaljai átlagszám fölé emelkedik ugyan, de elmarad a csehországi s főként a morvasziléziai területek ipari sűrűségétől (137, illetve 133). A magyarok alig érik el a köztársaság 105-ös állagszámát. Nyugat felöl kiindulva a somorjai járás 71-es számából az érsekújvári járásig állandó emelkedést találunk, ahol elérjük a magyarlakta területek legmagasabb számát, a 142-t. Innen keletre haladva és hirtelen zuhanást észlelve, a szepesi járás négyzetkilométerenként! 44-es lélekszámával minimumot ér el. Az 1921-es népszámlálástól az 1930-as népszámlálásig a lélekszám, bár kis mértékben, de valamelyest itt is emelkedett. Utána a komáromi járás mutatja a legnagyobb emelkedési, mert itt 87-ről 100-ra emelkedett a járás sűrűségi száma. A legkisebb emelkedési a magyarlakta járások közül a zselizi járás mulatja, ahol 10 év alatt csak eggyel nőtt a sűrűségi arányszám. Ennek oka az egyke-rendszer, amely a zselizi, a párkányi és a lévai járásban nemzelpusztító munkát végez. Az 1938 decemberében végrehajtott népszámlálás adataiból annak teljesen részletes taglalásától eltekintve szabadjon a legszükségesebb számokkal szolgálni. A fölszabadul! 11.840 négyzetkilométer nagyságú területen 1910-ben 852.611 személy éli, 1930-ban 1.006.000, 1938-ban pedig 1,032.356 ember. Ha e számhoz hozzávesszük, hogy a 3 népszámlálási év között két irányban is nagy elvándorlás történt, a szaporodás azt bizonyítja, hogy az itt élő magyarság a íöntebbiekben tárgyalt szaporulatában fejeződik ki. 1910-től 28 év alatt a tiszta növekedés 180.000 lélek, azaz 21.1%. Ha ezt a százalékszámot évekre akarjuk kifejezni, akkor 7.5 ezreléket kapunk. Ez a szám — különösen, ha tekintetbe vészük a 20 éves kisebbségi sorsol megelégedéssel tölthet el bennünket, mert az Anyaország ugyanez idő alatt csak 6.9 ezrelékes szaporodást mutat föl. Hosszú volna a fölszabadult terület egyes vidékeinek összehasonlítása az Anyaország egyes treületein lejátszódó népmozgalom adataival. Az 1938-as népszámlálás alkalmával vallásilag a fölszabadult lakosság a következőképen oszlik meg: római katolikus 62.3. gör. katolikus 7.3, református 18.8, evangélikus 3.3, izraelita 2.8 százalék. Nemzetiségileg a bécsi döntés határain belül 84.4% magyar, 1% német. 11.9% szlovák, 1.9% rutén él. A fölszabadult területen lakó 6 évnél idősebb s írni nem tudók arányszáma 9.6%. Az egyes vallási csoportok nemzetiségileg a következőképen oszlanak meg: a római katolikusok közül 530.860 magyar, 7.110 német, 106.529 szlovák, 653 rutén és 3.746 egyéb nemzetiségű van. A reformátusok közül 195.211 magyar, 46 német. 325 szlovák. 26 rutén és 33 egyéb nemzetiségű. Az evangélikusok közül 25.449 magyar. 904 német, 8.166 szlovák, 56 rutén és 106 egyéb nemzetiségű. A zsidók közül (összesen 81.720) 75.587 magyar. 1.767 német. 447 szlovák, 288 rutén, 3.631 egyéb (zsidó nemzetiségű). A fölszabadult népesség foglalkozásilag a következőképen oszlik meg: őstermeléssel foglalkozik 609.150, iparral 185.108, kereskedelemmel és közlekedéssel 288.752. közszolgálatban és szabad foglalkozásokban él 42.939, foglalkozásnélküli és ismeretlen foglalkozású 15.519. Az ill felsorolt számok élesen rávilágítanak arra, hogy egy népcsoport, amely idegen uralom húszéves szolgaságát hordta, milyen belső elváltozásokon ment keresztül. A kapott kéj) a felszabadult magyarság" érzelemnélküli. hideg tárgyilagossággal megrajzolt arca. Ha ezt a képet az anyaországi népesség arculatához hasonlítjuk, öntudatosan, de elbizakodás nélkül elmondhatjuk, hogy a húszéves harcol a magyar faji erőből merített energiával, becsülettel harcoltuk végig és a magyarságot olyan állapotban tartottuk meg, ami az anyaországi magyar néptömegekkel szemben nemcsak. hogy keveshedést nem ád, hanem többletet jelent. Ez a megállapítás a statisztikai számok rideg adataiból alakul ki. Ezen adottságunkat és fajsúlyún kai nem lehet lőlünk semmiféle érdekcsoport szempontjából kifogásolva sem elvenni, de ugyanakkor ránk nézve is kötelező erővel bír, hogy ezt az értékünket valljuk, ennyire legalább becsüljük saját magunkat. Ennyi értéket a húszéves kisebbségi sors küzdelmei közepette is ki tudtunk magunkból termelni és most, a felszabadulás után. a sorvasztó légkör eltűnésével, reméljük, hogy egy nagyarányú, minden téren jelentkező kibontakozást mérhetünk majd le az elkövetkezendő népszámlálások alkalmával. - 96 —