Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

rakták, és a temesi bánságba szállították. A toborzást a birodalomban biztosok hajtották végre napidíj mellett. Meg kell állapítanunk, hogy ezekből a tömegekből jutott máshová is, nemcsak a Bánságba. A dunamenti magyar földesurak, nevezetesen a Grassalkovichok hajdúkat állítottak a Duna partjára, akik a Bánságba utazó telepeseket várták. Kicsalták őket a partra, és mindenféle ígéretekkel a nagybirtokokon való letelepedésre csábították. Ha az ígéretek nem fogtak rajtuk, akkor erőszakkal vitték őket az uradalmakba. Ha a telepesek lábukat kitették a partra, többet nem kerülhettek vissza hajóikra. így keletkeztek a bakonyi és vértesaljai német telepek. A magyarok is megkísérelték, hogy letelepedjenek a Bánságban. Sorsukat Szentkláray József, a délvidéki telepítések legjobb ismerője a következőképen írja le: „Ennyi nép közt magyar csak kevés volt. Ami volt is, az elszórtan többnyire a rác és oláh falvakban találtatott. A mai torontáli részeken, Becskereken, Becsén és Komlóson, Versec körül és a marosi falvakban laktak csekély számban magyarok. Árván és elhagyottan, vezér és gondviselő nélkül, hontalanul járt-kelt a magyar nép saját hazájában, falurólfalura napszámmal és cselédi szolgálattal keresni kenyerét. Nem csoda, hogy az idevetődött kevés magyarság is elcsenevészedett az idegen elemek között, kivetkőzvén nemzeti jellegéből és ősi erkölcseiből. Magyaroknak egyáltalán nagyon nehéz volt a Bánságban betelepedni. A német kormány nem szívesen látta volna azt. Csak a katolikus papság volt az, mely vallási szempontból a magyarság állandósítását kívánta, és sürgette. A magyarság községi megtelepítése a Bánságban ellenkezett az uralkodó politika elveivel, melynek az volt a tendenciája, hogy Magyarország délről is egy kis Ausztria által környékeztessék, és a birodalom itteni végszélei a német és a szerb faj által tartassanak elfoglalva.'' Fordulatot, illetőleg nagyobb rendszerességet hozott a gyarmatosításban az 1763 február 25-én kiadott „gyarmatosítási pátens". Ekkor fejeződött be a hétéves háború. A békekötés után a katonaságnál sok egyén feleslegessé vált, és szolgálatonkívüli helyzetbe került. Ezeket mind felszólították, hogy kérjenek útleveleket, és hogy jelentkezzenek Königrätz, Lanskon, Troppau, Pilsen, Eger és más helyeken, ahol a magyar örökös tartományokba felvétetnek. A császárné minden gyarmatosnak házat építtetett, hatévi 86