Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

másik felekezetet. Vele szövetkezve magunkra uszítanók az egész kereszténységet. Már csak közeledni is nehéz hozzá, mert vagy maga elárulja, vagy más módon tudódik ki, és akkor mégcsak nagyobb veszély várna a magyar nemzetre, s így vele szövetkezni, úgy, hogy jobbra forduljon sorsunk, vagy legalább is a mostani állapotban maradjon, lehetetlen." „Ausztria mellett szól az a körülmény, hogy már régen szövetségben vagyunk vele, hatalmas szövetségesei vannak, s úgysem igen szabadulhatunk tőle, mert minden titkos tervünket azonnal elárulják a gazemberek, akik ez által előmenetelüket keresik. Igaz, hogy nemigen oltalmazott, de az meg fogna változni, ha örökös urunkká választanok, s nem kellene félnie, hogy holnap port rúgunk a szeme közé. Azonban tekintetbe kell venni, hogy a veszély percében az osztrák ház magát sem tudja védeni; valahány tartománya fellázadt, mindig csak idegen erővel volt képes leverni. A történet bizonyítja, hogy megrögzött gyűlölettel viseltetik irányunkban. ígérni mindent ígérne, de nem fogna megtartani semmit, mint nem tartja meg a koronázási diplomát. Látjuk, mint bánik örökös tartományaival, rosszabbul, mint a török alattvalóival, elég csak a csehek példájára utalni; és micsoda szívvel szövetkezhetnék a magyar olyan emberekkel, kiktől annyi kárt vallott, kik őt nem szeretik, nem becsülik, lenézik és rossz lelkiismeretük által furdaltatva nehogy a magyar egyszer visszafizesse nekik a bántalmakat, mindig mindent el fognának követni, hogy a magyar nemzet meg ne erősödjék." „Cseh-Morva- és más szomszéd országokkal való szövetkezést javallaná az, hogy azok is rettenetes iga alatt nyögvén, szabadulás után epekednek; azonban ezek és a magyarok között a múltból sok idegenkedés maradt fenn; nyakukon a sok katona; önmagukban meghasonlottak; ma hatalmas főuraik az udvarral tartanak, maguk pedig már a szolgasághoz szokva elfajultak, úgy, hogy bennük a magyar nem bízhatik." „A lengyel gyors, serény, van oka gyűlölni Ausztriát, szereti a szabadságot mindenek felett, mint a magyar, francia. A német és a török nem ellensége, és magyarországi kereskedelemnek utat nyithatna, ha az Ausztria által a külföld elől elzáratnék. Ellene szól azonban, hogy a lengyelnek régen ellensége volt a magyar; önmagában viszálkodik, félő. 47