Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

tet semmiképen el nem hagyják, el nem árulják". A kalmárok céhének rendtartását már 1547-ben magyarul fogalmazzák, a jegyzőkönyveket 1555-ig magyarul vezették. A szúcsök céhének rendtartását, mely eredetileg latin és német, 1604-ben magyarra fordítják. A csizmadiák céhének rendtartása 1674-ből szintén magyar. A város számadásait 1574 óta magyarul végezték. A népi-nemzeti tudatosulás szép példái ezek, s ilyenekkel mindenütt találkozunk. De a céhpolgárság ugyanakkor a szociális kibontakozás késleltetőjeként is jelentkezik. A céhmesterek a legényekkel szemben a kihasználás valóban középkori módjait alkalmazták. A munkaidő rendkívül hosszú volt. A füleki szabólegények például 1674-ben hajnali 2 órától esti 9 óráig dolgoztak. A körmöcbányai szűcsök hajnali 4 órától esti 9 óráig dolgoztak. A céhek a városokban szövetségekbe tömörültek a mesterek érdekeinek védelmére. A molnárok 1671-ben kartellbe tömörítették Abauj, Zemplén, Borsod, Torda és Gömör megye területén működő szaktársaikat. Ugyanígy gyakran szövetkeznek a városok is egymás iparosainak védelmére. A városok még ebben a korban is rendelkeztek az árumegállítás jogával. A városokba csak törvényes származású tisztességes polgárokat vettek fel. A városi tanács a magándolgokba is beavatkozott, nemcsak árakat szabályozott, és árut állított. A városok motorjai is, fékjei is a fejlődésnek. A városbaözönlés jelei mégis mutatkoznak, mert mindent egybevetve szabadabb volt bennük az élet. A jobbágyok is gyakran szöktek a városok védelme alá a földesúri elnyomás elől. Bányászat „A felső-magyarországi bányászatnál nagyban-egészben hanyatlás konstatálható: az ellenség közelségenagyban éreztette hatását. Az erdélyi bányászat pusztulófélben volt, csak a só- és vasbányászat volt annyira-amennyire kielégítő, különösen a sóbányászat volt az, amely nagy mennyiségeket produkált, a nemesfémbányászat egészen háttérbe szorult" — mondja erről a korról MilholTer Sándor. A kor tehát lerontotta Mohács után azt a magyar iparágat, amelyhez oly nagy reményeket lehetett még 41