Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

Abban a helyzetben vagyunk, hogy e távlatokat nem nekünk kell körvonalazni, körvonalazzák azokat józan szemléletű szlovák szakemberek. A „Hospodářská Obroda" (Gazdasági Újjászületés) című szlovák szaklap 1943 februári számában tanulmányt írt Cserhelvi Vince dr., Szlovákia egvik legjelentősebb közgazdásza. Tanulmányában többek között a következő rendkívül meglepő (mégpedig a politika ellenkező tételeivel szemben meglepő) megállapításokat tette: „Szlovákiának tudatosítania kell, hogy a háború után sikeres fejlődésének a feltételeit azon határok között kell biztosítania, amelyeket a béketárgyalások szabnak majd meg számára. Megállapíthatók ezek a határok úgy, hogy kereteik között a jövő szlovák nemzedékek évszázadokra megtalálhatják majd megélhetésüket? Nehéz kérdés ez, és alig lehet rá igennel felelni. Azt látjuk ugyanis, hogy a lakosság mai száma mellett Szlovákia nem tud egyedül annyi élelmezési cikket termelni, amennyi a normális szükségletek kielégítéséhez kell. Ezek megszerzése csak bizonyos termeivények cseréjével lehetséges, de itt abba a nehézségbe ütközünk, hogy a csere csak európai államokkal, részben Törökországgal lehetséges, de ezek az államok maguk sem rendelkeznek feleslegekkel azokban a termeivényekben, amelyekre nekünk szükségünk van, és amelveket csere útján megszerezhetnénk. Vannak ugyan olyan hangok, hogy az agrártermelés tökéletesítésével, meliorációkkal, tagosítással, vízszabálvozással fokozhatjuk gazdasági termelésünket úgy, hogy hosszú időkön keresztül önellátók leszünk, de a reális megfigvelőnek és kutatónak ez a szemlélet csak jogtalan derűlátást jelent. A statisztika azt mutatja, hogy számolnunk kell a lakosság növekedésével. Ha föltesszük, hogy a mezőgazdasági termelést még lényegesen emelni is lehet nálunk, azonban ennek is megvannak a maga határai. Még a legnagyobb derűlátó sem hiszi például, hogy mezőgazdasági termelésünket egyenesen megkétszerezhetnők. Lehetséges, hogy a jelen háború utáni első években emelhetjük agrártermelésünket abban a százalékban, amelyben lakosságunk növekedni fog, de a mi agrártermelésünk ezt a tempót sokáig nem állja ki. Talán tíz-húsz esztendeig igen, de tovább alig. Mit jelent azonban egy nemzet életében tíz-húsz esztendő, amikor évszázadokra kell biztosítani létfeltételeit? Ezek után mindenki előtt világos kell, hogy legyen, hogy Szlovákia jelenlegi határai kö561