Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

násmódot kértek Szlovákia ipari kormányzatától. KeletSzlovákia iparának életébe sem tud szervesen beleilleszkedni. A szállítás útjai délfelé, a magyar fogyasztópiac felé mutatnak, ezt azonban a szlovák politika nemigen akarja észrevenni. Az 1942-es esztendő tovább fejlődött a mélypont felé. A pozsonyi kereskedelmi- és iparkamara 1942 december 4-én megtartott ülésén, Procházka mérnök, a kamara elnöke, a következő helyzetjelentésben tárta fel az ipar helyzetét: A vasiparban nyersanyagok, félgyártmányok és segédanyagok hiánya rendkívüli módon fokozódott 1941-hez képest. Egyes öntvények, sodronyok, acéldrótok és nyersvasgyártmányok teljesen hiányoztak. Ugyanakkor a munkásság rendkívüli módon hullámzott a vasiparban, amit az élelmezési nehézségek idéztek fel. A kvalifikált munkaerőkben mutatkozó hiány állandó volt. A faipar leginkább a fizetési nehézségeket érezte Németország és a protektorátus viszonyában. A cellulózegyártás ugyancsak nyersanyaghiánnyal küzdött. Meglepő, hogy a papírgyártás még a fa tekintetében is nyersanyaghiánnyal bajlódott. Ugyanez érezhető volt az építőiparban is, ahol a nyersanyaghiány mellé a munkaerőben mutatkozó hiány is társult. A kőbányák és kőtörők munkaerő- és vasúti kocsik hiányában szenvedtek. A vasúti kocsikban mutatkozó hiány oly nagy volt, hogy veszélyeztette a szlovák ipar szénnel való ellátását. Szlovákia ipari kormányzata éppen ezért arra törekedett, hogy a Németországból származó szénszállításokat még a kivitel leállítása árán is biztosítsa. 1941-ben és 1942-ben csak ezen az úton lehetett biztosítani, hogy a szlovák cukorgyárak eredményesen befejezhessék a cukorkampányt. A cementiparban ugyancsak munkaerő- és vagónhiánv volt érezhető. A kémiai iparban nyersanyagok és segédanyagok hiánvát észlelték 1941-hez képest növekvő mértékben. A textilipar pótanyagokkal dolgozott, és így csak a hazai piacra szorult. A malomipar teljesítőképességének csupán egy töredékével dolgozott. Ez az iparág érzi a legjobban, hogy Szlovákia gazdasági életéhez képest, túl van méretezve. Pružinsky dr., szlovák pénzügyminiszter az 1943-as költségvetés vitájában mondott beszédében már azt jelentette, hogy Szlovákia gazdasága az egész vonalon érzi a háború következményeit. Az ipari termeléssel kapcsolatban a következőket jelentette ki: „Az ipari termelés emelésére irányuló törek379