Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

22,704.482 váltást. Ugyanilyen csökkenés észlelhető a kifizetett munkabérek összegében is. 1938-ban kifizettek ipari munkabér címén 598,994.538 koronát, 1939-ben 596,844.721 koronát. - - "n E mellett jelentkeztek már nehézségek a nyersanyagok beszerzése körül is. Ugyanakkor Szlovákiának át kellett szerveznie egész külkereskedelmét is, mivel a területi változások után a cseh-protektorátusba és a Szudéták vidékére irányuló külkereskedelem elveszítette rentabilitását. A további évek során a háborús nehézségek még határozottabban éreztették hatásukat. A kormányzat, amennyire lehetett, beruházásokat eszközölt az ipar támogatására. Az iparügyi minisztérium 1940-ben 590,590.600 koronát irányzott elő a beruházásokra, de ezekből csupán 7,000.000-t osztott szét 51 bányaipari és kohóipari vállalat között. Az öszszeg legnagyobb részét a vasút- és postahálózat kiépítésére kellett fordítani. Alig változott a helyzet 1941-ben is. A beruházások összege növekedett, 889,065.000 koronát irányoztak elő, de ebből az összegből az állami bányák és kohók csupán 13,069.600 koronát kaptak. Ebben az esztendőben is az út- és vasúthálózat kiépítésére kellett gondolni legeLsősorban. Polyák dr., szlovák gazdasági miniszter és iparkamarai kormánybiztos jelentése szerint 1941-ben Szlovákia iparának legnagyobb gondja az volt, hogy megakadályozza a munkaerők exportálusát, és e helyett inkább az árutermelést fokozza. Szlovákia számára tehát elsőrendű feladattá vált az ipari termelés és az ipari kivitel fokozása a Németországba irányuló rendkívül jelentékeny munkaerő-export megakadályozására. De az ipari termelés fokozására vonatkozóan Polyák miniszter csak annyit jelenthetett, hogy csupán 19 új vállalatot létesíthettek Szlovákiában. Az ő jelentéséből megtudjuk azt is, hogy a szlovák ipar termelését kedvezőtlenül befolyásolta Szlovákia egyre növekvő clearingkövetelése a protektorátussal szemben. A cseh tartományokban befagyott áruhitel megfosztotta a vállalatokat a forgó termelőtökétől, és ennek következtében a Szlovák Nemzeti Bank legnagyobb gondja lett, hogy lombard-hiteleket biztosítson az egyes vállalatoknak a clearing-követelésekre. A szlovák la exportját kedvezőtlenül befolyásolta, Polyák miniszter szerint, hogy Németország (a protektorátussal együtt Szlovákia fájának legnagyobb fogyasztója) az 377